Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 59 e szó használatáról nem készült tanulmány, egészen bizonyos, hogy ilyen jelentésű használata visszanyúlik a késői középkorra, s kódexeikben is az elmélyült, mélyről fakadó, elmélyült érzelmemmel való telítettséget jelentette. Hasonló eljárást figyelhetünk meg az egy fokozattal terjedelmesebb szókapcsolatok esetében is. Ha a németben az áll, hogy wecke mir das Ohr, akkor a magyar az egy taggal meg nem elégedve azt mondja, hogy megrándítsad és megnyissad füleimet. A hasonló szókettőzések szinte ellepik a szöveget, s illusztráció gyanánt csupán néhányat közlünk: meglágyítsad és meghajtsad a mi szívünket, vigasztaljad és megbátorítsad őket, az ördög esztekelési és kísérteti. Nagyon sok esetben megfigyelhető ez a mondatok szintjén is. A magyarban azt olvassuk például, hogy En mennyei szerelmes Szent Atyám, hadd férkőzzék elődbe az én könyörgésem, hajtsad kérlek füleidet az én kiáltásomra.60 Ezzel szemben a németben csak az áll, hogy neige deinen Ohren zu meinem schreien. Ezek a bővítések sok esetben egyben azt is jelentik, hogy a magyar konkrétabb, körülírtabb szituációkat teremt: Heltai imádkozója nem csupán azért ad hálát, hogy fölkelt, hanem azért is, hogy felkelhettem az én ágyamból és mindenimet épen találtam. A betegek, akikért imádkozik nem egyszerűen betegek, hanem gyarlók, kik betegségekben kórágyakban vannak. A fertelmességekbe keveredettekért imádkozva nem csak azt kéri, hogy az ördög hálójából kiszabadulhassanak, hanem ezt megelőzően a valóságos megrendülést megjelenítve a következőért is könyörög: „ Add meg nékik a te szent lelkedet, ki megüsse az ö elméjeket és szíveket, hogy magokat eszekbe vegyenek. ” A szerdai záró imádságban sem csupán az a kérése, hogy az Isten őt magát óvja meg mindenféle testi és lelki károktól, hanem belefoglalja ebbe „mind családimat és minden jószágimat és marháimat”. Amikor az előző imádságban segítségért folyamodik, nem csupán az 60 Imádságok a hét napjaira, 99, 221 (F8v.)
