Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
58 Imádságos könyv Ez utóbbi szempontból vizsgálódva a kolozsvári írónál a copia verborumnak a humanisták által meghonosított eljárását követhetjük nyomon a szöveg minden szintjén. Ez az eredeti terjedelmét mintegy negyedével megnövelő módszer tehát a szöveg kibővítését jelenti. Kibővítését, amely a némettől eltérőn a szöveg reflektáltságában is megalapozást nyer: Pál apostol első korinthusi levelének ismert helyét (13. fejezet) parafrazálva többször könyörög szavainak bőségéért: „Ha ezer nyelvem volna sem győznélek eléggé dicsirnem és felmagasztalnom a te nagy kegyelmes voltodért és véghetetlen nagy irgalmasságodért.”59 A legelemibb szinten ez a bővítés abban ragadható meg, hogy a szakértők által szűkszavúnak, szikárnak, minden fölös szót és kifejezést kerülőnek mondott eredetit jelzők egész sorozatával díszíti fel. így lesz a jelző nélküli Istenből örök és mindenható, az atya ídes, szerelmes, mennyei, szent, az Isten szándéka mélységes, megfoghatatlan, az Isten jó volta bőséges, az Isten irgalmassága véghetetlen nagy, Krisztus áldott, szent, az ördög pokolbeli, undok, álnok, a sátán álnok, kegyetlen, az ördög kísértése gyűlölséges, az ellenség dühös, a bűn iszonyúsdgos, a szegény ember nyavalyás, kába. Nem tekinthetem feladatomnak, hogy a jelzők mindegyikének előtörténetét felgöngyölítsem, arra azonban emlékeztetnék, hogy mélyen a hagyományba ágyazottnak látszik az édes jelző használta. A német szöveg egyetlen egyszer, az úrvacsora előtti második imában használja ezt a jelzőt, Jézust süsser Herrként megszólítva, míg a magyarban az egyik leggyakrabban használt jelző. Heltai szövegében szerepel édes teremtő, édes Immanuel, édes szerelemes mennyei szent atyánk, boldogságunk édes volta, édes haza, a szent örökség édessége, s ha a német arról beszél, hogy minden alattvaló szívének egyszerűségével (mit Einfältigkeit seines Hertzen) legyen engedelmes fejedelmének, a magyarban akkor is édes szívvel áll. Bár tudomásunk szerint 59 Imádságok a hét napjaira, 79, 170(B2r.)
