Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 57 Péter tollából származó 24 ima néhány aktualizáló, a pápistákat szidalmazó kitétele valóban rokonítható Heltai eljárásával, ám a könyvecske egészére valóban illeni látszik Szenczi Molnár imént idézett jellemzése, hiszen a terjedelmileg is nagyon különböző (négy és harminc soros szövegek egyaránt vannak) imák bármifajta kompozíciós megfontolás nélkül szerepelnek a kiadványban. Mint láttuk fentebb, ettől eltérően Heltai nagyon megfontolt kompozíciót vehetett át Habermanntól, s ennek alapelemeit legalábbis egészen bizonyosan meg is őrizte, s ily módon a dunántúli és észak-magyarországi evangélikusság igényeit kiszolgáló Szalaszegi magyarítását is jóval megelőzve végeredményben a hazai protestantizmus egészét tekintve is az ő kiadványa tekinthető az első meggondolt kompozíció mentén felépülő hazai imádságos könyvnek. Az erdélyi protestantizmus jellegéről, lezáratlanságáról, a konfessziók kialakulásának és megszilárdulásának elhúzódásáról nagyon beszédesen vall, hogy Heltai könyve nem tartalmaz az imákat megtámasztó dogmatikai fejtegetéseket, értekezéseket és hitvallásokat, hiszen összeállítója ekkor már egy olyan irányzat híve volt, amely programszerűen kiiktatta a kötelező érvényű hitvallás megszövegezését, hívei ugyanis csak az apostoli krédót fogadták el zsinórmértéknek, s vezetői azt remélték, hogy ezen az alapon meg is teremthető legalább az európai protestantizmus egysége. Láthattuk a fentiekben, hogy milyen elmélyült munkával és hozzáértéssel hajtotta végre a német szövegen az e felfogás megkövetelte változtatásokat, s hogy milyen szenvedéllyel küzdött az intézmények védelmében az önálló megfogalmazású kísérő szövegekben. Legalább ennyire fontos azonban, hogy magukba az imaszövegekbe csak a legszükségesebb mértékbe vitte be még ezt a taktikai szempontból az apostoli hitvallással beérő antitrinitárius dogmatikát is, az átdolgozás nem erre, hanem a megszólalás konkretizálására és nyelvi erejének fokozására irányult.
