Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
42 Imádságos könyv fontosságának hangsúlyozására. Könyörögjön bár a német szöveg azért, hogy az imádkozó eredményesen munkálkodhassék (fruchtbar sey in allen guten werken), kérje azt, hogy tarthasson ki az Isten a tiszta és üdvözítő tanítása mellett (in reiner heilsamer Lere bestendig beharren), lett légyen szó arról, hogy az Isten őrizze meg minden bajtól és károsodástól (mich vor allem übel uns Schaden behüten), vagy kérjen bár igaz és egyszerű, keserűség nélküli szívet (rechte einfalt des hertzen/ ohn alle Galli und bitterkeit), az átdolgozás során mindig bekerül Heltai szövegébe, hogy a beszélő szentségesen viselhesse hivatalát, vagy minden tekintetben a keresztény ember hivatalának megfelelően járjon el. Nem csupán akkor fordítja tehát így, ha a németben is a Beruf szakkifejezés, vagy annak bővítményei szerepelnek, (tun was ihrem Beruf zusteht), hanem az imént felsorolt esetek mindegyikében is a hivatalban való „állhatatos megállásra” biztató kiegészítésekkel látja el a szöveget. Eddigi megfigyeléseinket úgy összegezhetjük tehát, hogy a paratextusnak a némettől eltérő kiegészítéseiben, továbbá magukban az imaszövegekben is az egyházi és világi intézményeket védelmező, az ezeket lebecsülni látszó nyugtalan elméjűeknek tartott emberek (forgó, csavargó doktorok) törekvéseit megállítani akaró szándék fogalmazódik meg Heltainál. Ebben az összefüggésben föltétien az egyházi és világi intézmények védelmezésének tekinthető az is, hogy kerüli a keresztséggel kapcsolatos bármiféle megnyilatkozást. Nem csupán arról van itt szó, hogy oly sokakhoz hasonlóan nem akarja az anabaptistákkal kapcsolatos megszokott vádaskodásoknak (vagyonközösség bevezetése, a társadalmi rend felforgatása) kitenni egyházát, hiszen ezt Dávid Ferenc is el akarta, és bizonyos mértékben el is tudta kerülni azzal, hogy a szentség szigorúan elkülöníthetőnek gondolt teológiai vonatkozásaira összpontosított. A gyermekkeresztelés szüneteltetése ugyanis még abban a változatában is veszélyeztethette az intézmények folytonosságát, amely szigorúan
