Balázs Mihály (szerk.): Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571) - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5. (Kolozsvár, 2006)
Bevezető tanulmány
Bevezető tanulmány 41 csületét és félelmét. És hadd vezérlje a te mindenható Szentlelked őket minden jókra, hogy megtanolják a te szent igédet, és a te szent akaratot(!) szerént rendeljék az ő egész életeket, az igaz keresztyéni hitben.. ,"u „Ich bitte dich/verleihe mir gnad das ich in deinem Reich/ und reinem Glauben gesund bleibe/ und wie ich in heiliger Tauffe/ dir meinem Herrn und deinem heiligen Evangelio/ gehuldet und gelobet habe.. .”44 45 „Alázatos szüvel könyörgek teneked, nyújtsad ennékem a te királyi Szentlelkedet, hogy annak vezérléséből állhatatoson megmaradhassak a te szent országodban, az igaz hütben és jó lelkű esmeretben. És hogy az ő segítségéből megtekélhessem az én fogodásimat...”46 Jól látható a fenti példákból: Heltai kifejezetten kerüli, hogy a keresztség szentségét megnevezze, vagy arról beszélnie kelljen, s ennek eredményképpen legalábbis a ma rendelkezésünkre álló magyar szövegben egyetlen egyszer, a csütörtöki harmadik imádságban szerepel egy utalás arra, hogy egy legyen a hit és a keresztség. Mivel ez olyan időszakban történt, amikor Dávid Ferenc immár nem csupán latin nyelvű tézisekben, hanem egy magyar nyelvű munkában is kifejtette, hogy a gyermekek megkeresztelése nem biblikus, s megszüntetendő, ám arra is van jelzés, hogy a város magisztrátusa nem örvendezett az erről kialakult hangos vitáknak,47 beszédes hallgatásról van szó. Ennek értelmezésére célszerű lesz a későbbiekben visszatérnünk, most a legkövetkezetesebben érvényesített további változtatásra hívom fel a figyelmet: a némettől eltérően a magyar minden alkalmat megragad a hivatalban való helytállás 44 Imádságok a hét napjaira, 109, 250-251 (I3v-I4r.) 45 Christliche Gebet für alle Not, N3v. 46 Imádságok a hét napjaira, 110, 254(Kv.) 47 Minderről részletesebben: Balázs Mihály, Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén, Bp., 1988, 124—131. (Humanizmus és reformáció 14)
