Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
A konfirmálandó ifjak imája
A konfirmálandó ifjak imája. í. Mikor a templomba bemennek. Szent Isten, mennyei édes Atyám! Szívem ártatlan örömével jöttem e szent hajlékba, mely egyedül a te tiszteletedre épült. Nem most vagyok én itt először; de azzal az érzéssel még eddig nem vettem ajkamra a te nevedet, mint most, midőn ez alkalommal először leszek vendége a szent asztalnak, a te szent fiad, az Úr Jézus Krisztus halálára emlékeztető úri szent vacsorának. Oh légy áldott, én édes Istenem! hogy e pillanatot megérnem engedted. Légy áldott, hogy szent vallásomnak igazságaival megismertetvén, tebenned való hitem szilárddá lett. E hit lesz vezércsillagom életem útain. A te gondviselésedbe helyezett bizalommal futom meg földi pályámat. Legyen vidám, vagy legyen borús jövőm; hordozzon bár karjain a szerencse vagy érjen utói a szerencsétlenség: én nem kételkedem; mert tudom, hogy akik téged szeretnek, azoknak mindenek egyformán javukra szolgálnak. Most pedig töltsd ki reám is szent lelkedet, mint az első tanítványokra. Adjad, hogy gondolataim egyedül rajtad csüngjenek. Neveld meg buzgoságom szárnyait, hogy imádságommal hozzád juthassak. Tégy figyelmessé igéd hallgatására. Nyisd meg szívemet a tanításnak, hogy minden intést, melyet ma hallok, gazdag termőföldre találjon. S midőn a szent asztalhoz kilépek: fogadd kedvesen lelki áldozatom első zsengéjét, melyet neked bemutatva, magam az erény és igazság,
