Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
A konfirmálandó ifjak imája
92 a szeretet és jóság dicső példányképének, az Úr Jézusnak követésére elkötelezni kívánom. Az ő nevében kérlek, Atyám hallgass meg. Ámen. II. Mikor a templomból kijönnek. Jó Isten, szerető szent Atyám! Nincsenek szavaim, melyekkel kifejezzem e pillanatban érzelmeimet. A telt szív rendesen néma s az én szívem is most tele van — tele soha nem ismert szent érzelmekkel. De előtted, mindentudó Isten, nincs elrejtve semmi s így ha nem szól is, megérted gyermekedet. Oh enged, hogy az édes hittel távozzam el szent házadból. Engedd hinnem, hogy a boldogság, mely most keblemet hevíti, nem hasonló a pusztai délibábhoz, mely a nap fényében feltűnik s ismét oda lesz: hanem a vallás égi sugara, melyet meg lehet állandóan őriznem. E végre cselekedő, hogy amiket közelebbről s itt e szent helyen is hallottam és tanultam, azokat meg is tartsam. A te parancsolataid legyenek életem törvényei s abban gyakoroljam magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen mind előtted, mind az emberek előtt. Őrizd meg szívem tisztaságát és ártatlanságát, hogy mindig oly nyugodt lélekkel állhassak meg szent színed előtt, mint ma. Légy vezérem, útmutatóm. Állj mellém, ha a jóban ingadoznám; segélj, ha erőm elhagyna. Istenem, én egyedül csak benned bizom, te vagy az én reményem: adjad, hogy legyek én is örökre hived. Segélj, hogy szent vallásomat, melyet ma az úri szent vacsorával való élés által is megpecsételtem, mind halálig megtarthassam és sem magasság, sem mélység, sem a jelenvalók, sem a következendők el ne szakasszanak a te szerelmedtől, mely van a mi Űrünk Jézus Krisztusban. Atyám! halld meg kérésemet. Ámen.
