Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
81 2. Az Isten tisztelete nem lehet az Úrnak e parancsaival tökéletesen megegyező a hit nyilvános megváltása nélkül és ha az ember azt félénkség vagy álszégyen miatt eltitkolja. „Valaki azért vallást teszen én rólam az emberek előtt — így szól Jézus — én is vallást teszek arról az én mennyei atyám előtt, megtagadom én is azt az én mennyei atyám előtt“. Máté 10, 32. Márk 8, 38. Tehát mindig készeknek kell lennünk; „megfelelni nagy alázatossággal és becsülettel azoknak, akik számot akarnak venni a mi bennünk való reménységről“. 1. Pét. 3, 15. 3. Ez a nyíltság, mellyel imádságunkban és hitünkben élnünk kell, folytonos részvételre kötelez minket az istentisztelet gyakorlásában, mely, legyen az nyilvános vagy házi, szent kötelesség, mellyel nemcsak Isten, hanem mi magunk és felebarátuk iránt is tartozunk. „Ne hagyjátok el a mi gyülekezetünket, miképpen szokások némelyeknek.“ Zsid. 10, 25. 4. Az istentiszteletnek legszentebb része a könyörgés, melyre Krisztus felhívott minket mint példái által, mind parancsaiban: „Ha ti gonoszok lévén, a ti fiaitoknak tudtok jó ajándékot adni, mennyivel, inkább a ti mennyei atyátok ad jókat azoknak, akik ő tőle kérik.“ Máté 7, 11. Könyörgésünkben tehát egyedül Istenhez kell folyamodnunk, aki ismeri szüségeinket: „Jól tudja a ti mennyei atyátok, hogy mindezek nélkül szűkölködtök.“ Máté 6, 32. Es mindig a mi űrünk Jézs Krisztus nevében, vagyis az ő szellemében kell könyörögnünk: „Valamit kérendünk az Atyától az ő nevében, megadja nekünk.“ Ján. 16, 23. 5. Könyörgéseinkben inkább lelki jókat kell kérnünk Istentől s ő azokat bizonyára megadja nekünk: „Hogyha valaki szűkölködik bölcsesség nélkül, kérje Istentől, ki adja azt mindeneknek bőséggel és megadatik ő neki.“ Jak. 1, 5. Sőt, ha kívánságaink megegyeznek akaratjával, az Isten világi és földi jókat is ad nekünk: „Az az Istennél való bizodalmunk, hogy ő, valamit kérendünk az ő akaratja szerint, minket meghallgat.“ 1. Ján. 5, 14. A könyörgés tehát soha nem Ferencz József: Unitárius Káté. e
