Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
82 hasztalan, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jak. 5, 16. 6. Egy perc sem jobb a másiknál a könyörgésre, ezért tanácsolja Pál a könyörgést minden alkalomra. Fii. 4, 6. És Jakab apostol különösen a szenvedőknek ajánlja, mondván: „Szenved-e valaki ti közietek? Imádkozzék“. Jak. 5, 13. 7. A helyesen való könyörgés fontossága oly nagy, hogy arra nekünk maga Jézus a legjobb mintát adott. Máté 6, 9. Luk. 11, 2., amelyet úri imádságnak neveznek. Az úri imádságnak értelmezését lásd 85-ik kérdésnél. 8. A könyörgés megszokása könnyebbé teszi az alázatosságot, amely bennünk gyengeségünk, önmegtagadásunk és Istentől való íüggésünk érzését fenn kell hogy tartsa: „Micsodád vagyon, amit nem vettél és ha vettél, mit kevélykedel, mintha nem vetted volna?“ 1. Kór. 4, 7. A valódi alázatosság soha sem fog minket arra a pontra juttatni, hogy elfeledjük természetünk felelősségét és azokat a kitűnő tehetségeket, melyekkel Isten minket meggazdagított: „Noha az embert valamennyire kisebbé teremtetted az angyaloknál, mindazonáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesítetted őtet; tetted őt minden te kezeid munkáin úrrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá.“ Zsolt. 8, 6. és 7. 9. Ha állandó alázatosságunk eszünkbe juttatja, hogy az Isten nem tartozik nekünk semmivel, akkor mind gondviselésből, mind kegyelemből tett minden jótéteményeiért hálánk erősebb és üdvösebb lesz. Jézus maga adott nekünk erre példát, áldván az Istent, midőn vágyait teljesedve látta. „Atyám — mondá — hálát adok neked, hogy engem meghallgattál“. Ján. 11, 41. Még gyarlóságunk is meg fogja értetni velünk az Isten iránti hála ama kitöréseit, melyekről a zsoltárok könyve mondja: „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményeiről“. Zsolt. 103, 2. Mivel fizessek az Úrnak minden én hozzám való jótéteményeiért? Zsolt. 116, 12. 10. Ez a tökéletes hála a megpróbáltatások és gyász
