Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Második rész: Az Új Jézus által rendelt vallásos szertartások
74 okos gazdálkodás egyformán távol a fösvénységtől és pazarlástól, abból áll, hogy a jövedelem forrásait okosan számba vegyük, megmérlegeljük és semmit ne hagyjunk elveszni. „Szedjétek fel a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen benne“. Ján. 6, 12. mondá Jézus tanítványainak, miután az őt követő néptömeget kielégítette volna. Valóban, a szokás hatalmának, semmiben sem vehetjük jobb hasznát, mint a rendtartásban, mely anyagi jólétünknek is egyik legbiztosabb eszköze. , 8. Azonban az okos gazdálkodás és rendtartás semmiben sem hasonlít a telhetetlenséghez, mely az önzésnek legferdébb formája, amely ellen Jézus legnagyobb eréllyel intette tanítványait: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a tehetetlenséget; mert ha bővölködnek is valakinek az ő gazdaságai, nem azoktól vagyon annak az ő élete“. Luk. 12, 15. és amelyet Pál bálványimádásnak nevez. „A fösvény — igy szól ő —bálványimádó“. Eféz. 5, 5. A pazar és fösvény keveset különböznek egymástól; amaz magát, ez vagyonát bálványozza s így mindkettő tévúton jár. 9. A legszerencsésebb és legboldogabb állapot a földi jók tekintetéből: a középszerűség. A bölcs azért okosan cselekszik, amikor így imádkozik: „Uram, ne adj nekem sem szegénységet, sem gazdagságot, táplálj engem hozzám illő eledellel“. Péld. 30. 3. A középszerűségnél megmaradni tudni, abban örömet és lelki megelégedést találni tudomány, amelyet meg kell szereznünk magunknak. „Én megtanultam, — úgymond Pál apostol — hogy amelyekben vagyok, azokkal meg kell elégednem“. Fii. 4, 11. Bizonyára nincs nagyobb bölcseség, mint a sorsunkkal való megelégedés. 10. A gazdaságban, középszerűségben vagy szegénységben egyformán legyünk vigyázok becsületünkre: „Úgy mint kik gondot viselnek a tisztességes dolgokra nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is“. 2. Kor. 8, 12. A becsület drágább az éleinél, óvjuk meg azt minden áron: „Nehogy a mi jónk káromoltassék“. Rom. 14. 26. És ha dacára a mi óvatosságunknak, minket igazságtalan vagy méltatlan szenvedés ér, akkor
