Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Első rész: A hit tárgyairól
62 Engedek nektek a megtérésre 120 esztendőt. I. Móz. 6, 3. Kegyelmes és irgalmas az Űr, késedelmes a haragra, és nagy az ő kegyessége. Zsolt. 8, 145. Az Isten az ő irgalmasságából tartott meg minket. Tit. 3, 5. 114. E szerint kitől várhatjuk bűneink bocsánat] át? Bűneink bocsánatját egyedül az Istentől lehet és kell várnunk. Ő, aki az erkölcsi törvényt alkotta, egyedül ő oldözhat fel a törvény áthágásával megérdemlett büntetéstől. E kérdésre nézve ismét különbség van a katholikusok és protestánsok között. A katholikusok ugyanis azt tartják, hogy a bűnt a papság is megbocsáthatja; mi végre mindenki tartozik bűneit a papnak megvalíani, mit gyónásnak neveznek. A pap pedig a megvallott bűn arányában több vagy kevesebb imádságot rendel s ezzel feloldozza a bűnöst bűnei alól. A katholikusok ezt a szokást különösen gyakorolták a 16-ik században; amikor is pénzért árulták a bűnbocsátó cédulákat, melyekkel az ember bűneit nemcsak a múltra, hanem a jövőre is megválthatta s a reformációnak éppen ez volt a leghatalmasabb indoka. A protestánok egyáltalában nem tulajdonítanak a papságnak bűnbocsátó hatalmat s ezért a fülbegyónást nem tartják kötelességüknek, ki-ki Istennek tartozván bűneit meggyónni, akitől egyszersmind a bűnbocsánatot is nyerjük. 115. Mi által várhatjuk Istentől bűneink bocsánatját ? Istentől bűneink bocsánatját a Jézus Krisztusban való hit által, vagy a Jézus Krisztus nevében várhatjuk, azaz: csak úgy, ha az ő tanításai szerint s az általa kijelölt úton igaz töredelmességgel megtérünk s magunkat megjobbitjuk: mi végre szükség, hogy bűneinket megismerjük, megbánjuk s így a szeretetben,
