Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Első rész: A hit tárgyairól
63 jóságban szóval: a kegyes és istenes életben naprólnapra előbb haladjunk. Azok a vallásfelekezetek, melyek az eredeti bűnt hiszik, ezzel kapcsolatban azt tanítják, hogy Jézus Krisztus az ő érdeme, különösen pedig a keresztfán való halála által viszont az egész emberiség bűnét eltörölte. Ezt helyettes elégtételnek nevezik, mely szerint Jézus Krisztus az ő halálával az emberiség bűneiért való büntetést kiszenvedvén, ezáltal kieszközölte az Istennel való kibékülést. Hogy a megigazulásnak és az Istennel való kibékülésnek a Jézus Krisztus az eszközlője, azt az unitáriusok is hiszik, amidőn azt tartják, hogy a Jézus tudománya az, ami az embereket a bűnnek útjáról leinti s őket a kegyes és istenes életre vezérelvén, az Istennel való kibékülésre utat mutat. De a bűnbocsánatra nézve a Krisztus érdemeinek és keresztfán való halálának nem tulajdonítják azt a befolyást, mintha ezáltal az egész emberiség bűnét eltörölte s azokért eleget tett volna: mert ez könnyen arra a gondolatra vezetné az embert, hogy neki magának nincs is szüksége jó cselekedetek gyakorlására. Ehhez képest az unitáriusok a Jézus halálát sem tartják egyébnek, mint pecsétnek, mellyel ő halálig való engedelmességét az Isten iránt s egyszersmind tanainak igazságát megerősítette. 116. Az embernek bűneiből való megtisztulását a szentírás minek nevezi? Az emberek bűneiből való megtisztulását a szentírás megújulásnak vagy újjászületésnek nevezi, ami nélkül senki sem táthatja meg az Istennek országát. Ján. 1, 3. Jézus tanításainak célja megalapítani az Isten országát; azaz: oda emelni az embereket, hogy e földön már úgy éljenek, mint a mennyország polgárai. Erre bűn nélkül való tiszta lelkiismeret, nemes gondolkozás, jó cselekedetek, szóval: feddhetetlen keresztényi élet tesznek minden embert alkalmasokká.