Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)
Első rész: A hit tárgyairól
29 günk szerint mindenkor eleget téve s a magunk részéről minden dolgainkban híven eljárva, bizzunk Istenben, mert az ő gondviselése reánk is egyen-egyen kiterjed és szeretettel intézi életünk történeteit. Éq noha szegény és szűkölködő vagyok, mindazonáltal az Űr gondot visel én rólam. Zsolt. 41), 18. Nektek fejeiteknek hajszálai is számon vannak. Máté 10, 30. Amidőn tehát az isteni gondviselésbe vetjük a mi bizodalmunkat, soha se felejtsük el, hogy ez nem zárja ki a mi igyekezetünket, munkásságunkat s előre való vigyázásunkat. Ez nem azt teszi, hogy mi összedugott kezekkel is megélünk; mert amint a szentírás is mondja: az embernek orcája verejtékével kell kenyerét enni. 1. Móz. 3, 29. Volt idő, midőn az emberek a munkát átoknak tartották, mellyel áz Isten az embereket bűneikért sújtotta. A művelt emberiség ma a munkát áldásnak tekinti. És méltán. Milyen unalmas csak egy nap is munka és foglalatosság nélkül! Mennyi öröm származik a híven teljesített kötelesség öntudatából! Csak a munkát szerető s mindennemű kötelességeiket lelkiismeretesen betöltő emberek mondhatják el: Bízzuk az Úrra a mi dolgainkat és gondolataink véghez mennek. Péld. 16, 3. 49. Hát az egész emberiség iránt miben mutatja ki magát az isteni gondviselés? Az egész emberiség iránt abban mutatja ki magát az isteni gondviselés, bogy az Isten azt fenntartja s annak történeteit úgy igazítja, hogy a tökéletességhez s ezzel összekötött boldogsághoz hova-tovább, mind közelebb jussunk. Az emberiség élete hasonló az utazáshoz. Valamint az utazó minden lépéssel előbbre halad: úgy az emberiség is minden korszakkal tovább megy a tökéletesedés pályáján.
