Ferencz József: Unitárius Káté tekintettel a konfirmációi vallástanításra (Kolozsvár, 1948)

Első rész: A hit tárgyairól

20

De örökkévaló csak az lehet, ami nem változik:

A föld és az ég, mint a ruha, megavulnak és megváltoznak, te pedig Uram az vagy mindörökké. Zsid. 1. 10—12.

Az Istennél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Jak. 1. 17.

29. Mit értünk azon, hogy az Isten tökéletes?

Azon, hogy az Isten tökéletes, azt értjük, hogy az Isten nem lehet nagyobb, dicsőbb és felségesebb, mint amilyen örökké volt. Istennek ez a tökéletessége már magában foglalja:

a) az ő mindenhatóságát, mely szerint e megmérhetetlen világban nem történhetik semmi, sem oly nagy, sem oly csekély dolog, mely az Isten előtt rejtve maradhatna. Előtte a múlt, jelen és jövő egyaránt tudva van;

b) az ő bölcsességét, mely szerint Istennek minden cselekedete a legjobb és leghelyesebb, valamint az eszközök is, melyeket akaratja teljesülésére felhasznál, mindig a legalkalmasabban vannak megválasztva;

c) az ő szentségét, mely szerint az Isten szándéka és akaratja a legtisztább.

A tökéletesség fogalma minden további fejlődést kizár s éppen ezért az Istenen kívül senkinek másnak tulajdona nem lehet. Az ember részben s lassanként szerezhet ugyan magának olyan képzettséget, mi által e földön a lehető naggyá és nemessé lesz, de ezekben véget nem érhet; soha sem mondhatja el magáról, hogy mindent tud, hogy soha nem hibázik, hogy minden szándéka tiszta; pedig a tökéletesség ezekben áll.

Megtetszik ez a szentírásból is:

íme, én Ura Istene vagyok minden testnek, vájjon eltitkolhatik-é valami éntőlem? Jér. 32. 27.

Az Isten öröktől fogva tudja minden ő cselekedeteit. Csel. 15. 18.

Mely nagyok a te cselekedeteid Uram! mindeneket bölcsen teremtettél. Zsolt. 104. 24.