Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Főtanácsának 1943. évi nov. hó 21-22. napjain Kolozsváron tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1944)
üdvözlések is az estély keretében folytak le meglepő közvetlenséggel és ragaszkodó szeretettel a templomi gyülekezet színe előtt, hogy a virágerdőt ne is említsem. A vármegye főispánja és alispánja és a város polgármestere, s más hatóságok képviselői szintén ott voltak s további utunkra itt-ott rendelkezésünkre bocsátották az autót is, s tovább kísértek és értünk jöttek, mint Szent-Királlyi Kálmán afia is. A tisztelgő és viszontlátogatások mellett sor került a presbitériumban az ekklézsia két fontos szükségének a megbeszélésére is. Értem az ott is parancsoló szükség gyanánt jelentkező „Unitárius Leányotthon“ létesítését és a s. lelkészi állás szervezését, mindakettő s kivált az első — egyetemes egyházi feladat gyanánt jelentkezik. Űgyhallottam, hogy a tervbevett városrendezés során egy alkalmas telek erre az üdvös célra biztosítva is lesz, csak ne nézzük a napot hiába s folyamodjunk a Városhoz idejében. Még ma! Hivatalos utunk további folyamáról püspöki titkár afia részletes leírást mutatott be az E. K. Tanács ülésén a két Homoródmentén tartott gyülekezeti látogatásokról Ezekre itt én nem terjeszkedem ki; csak megjegyzem általában, hogy ezek a látogatások, úgy ezek, mint a későbbiek a háromszéki körben, nem akartak parallel versenyt futni az esperesi vizitációval s nem annyira az ekklézsiák külső gazdasági rendjét kívánták szemmel tartani és az apró részletekre is kiterjedő vagyoni állapotot terjedelmes jegyzőkönyvben megörökíteni, mint inkább a lelki élet szükségleteit kitapogatva odahatni, hogy a főpásztornak és kíséretének ily irányú érdeklődése maradandó nyomot hagyjon az ekklézsiák s azok híveinek valláserkölcsi életében. Ezt a célt szolgálta kiváló mértékben a Homoródszentpálon 1943. május 31-én a templomban tartott presbiteri konferencia, melyre — mint valami búcsúra — az egész környékből szekértáborban vonultak fel a mi kedves híveink, akik az elhangzott tartalmas előadásokat mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatták s ha nem üres tarisznyával jöttek, nemis távoztak onnan lelki gyarapodás nélkül. Teol. dekán afia és homoródszentmártoni papunk szózatához felhívásomra az Atyafiak közül is többen hozzászóltak s a délutáni istentiszteleten is szívesen hallV. 22
