Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

pen ezért, ha a kormányzat alsóbbfokú közegei túlbuzgóságukban iskoláink és intézményeink anyagi támogatásáért vívott harcunkban nagy keserűségünkre, néha azt vágták arcunkba, hogy ha mindent az állammal fizettetünk, akkor adjuk át intézményeinket állami kezelésbe, mindig azzal vigasztalódtunk, hogy a kormányzat vezetőségének nemes álláspontja lassanként mégis átragad alárendelt közegeire is és ezek is belátják, hogy az egyház, mint a sokgyermekes édesanya, mégis csak több gonddal, nagyobb szeretettel, több odaadással és nagyobb hatékonysággal tudja fejleszteni és feladatának szolgálatába állítani önszülte történelmi gyermekeit és fenntartani azokat az intézményeket, amelyeket annakidején mégis csak állami segítség nélkül, saját verítékének és gondjainak a falakba befalazásával húzott Isten dicsőségére és a kultúra előbbrevitelére magasba.

Várjuk azt is, hogy idővel megszűnjék az a kisebbségi sérelmünk is, mely szerint bennünket mennyiségileg és fej számunk szerint mérnek le s közben állandóan azzal kesergetnek, hogy egyházunk, lélekszámát tekintve, túl van támogatva állami anyagi segítséggel; várjuk ennek megváltozását, mert mi itthon ezzel a támogatottsággal szemben rogyunk össze a terhek húzásában és egyházközségeink nem szűnő panaszai közepette. Várjuk lassanként annak belátását, hogy a közületeknek vannak a lélekszámtól független intézményei. Egynél kevesebb püspököt és egyházvezetőséget, egynél kevesebb teológiai akadémiát, egyházközségenként egynél kevesebb elemi iskolát és egész egyházunkban kettőnél kevesebb gimnáziumot nem tarthatunk fenn. Mi, székely népünk szegénysége ellenére, fejedelmi alapítványé vagyonaink révén valaha nagyon gazdag egyház voltunk, ma már azonban mindentől megfosztott bennünket a nemzettipró román földreform s minden egyháznál szegényebbekké váltunk. Megértik azt is, hogy az unitáriusság leginkább annak a szegény székely népnek települési területén terjedt el, mely szaporaságával az államnak ma is legfőbb biztosítéka s szellemi fölényével, valamint életrevalóságával legnemesebb értéke. Székelykeresztúri gimnáziumunkat — hála a magyarok Istenének — úgy megrohamozta ez a felfelé törekvő nép, hogy máris párhúzamos osztályokat kellett beállítani.

\

8