Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

gyünk a nemzet becsületéért és erejéért a mi belső becsületünkkel és erőnkkel, felelősek a nemzet hitéért és erkölcséért a mi hitünk mélységével és életünk feddhetetlenségével, felelősek a nemzet gondolkozásáért és közműveltségéért a mi gondolkozásunk emelkedett voltával és műveltségünk nagyságával és különösen felelősek a nemzettől megkövetelt elszántságért és tettrekészségért a mi törhetetlen akaratunkkal és fáradhatatlan cselekvő életünkkel.

Mindezeknek a felelősséggel tele nagy feladatoknak megoldásához nekünk lelki közösségre van szükségünk. És ez annál könnyebben valósítható meg, mert az egyház is az egyhiten lévők lelki közössége. Mindazokat a törekvéseket, melyek ennek a lelki közösségnek, a mi unitárius együttérzésünknek megteremtését és fejlesztését munkálják, egyházpolitikának nevezzük akkor, ha egyházvezetésünket tervszerűség és megfontolt irányelvek, eszmék biztosítják.

Az egyház vezetés eszménye számomra egészen közelfekvő, mert a mi unitárius nagyságálmunk: a nagy Magyarhazában erős Unitárius Egyház. A megvalósításhoz vezető út is itt van közöttünk és a magunk akarata szerint könnyen járható is, mert ez nem más, mint a tervszerű szervezkedéssel megvalósuló összefogás.

Amellett azonban, hogy az egyház tervszerű élete nagyrészt egy erős öncélú összefogás, van az egészséges és mindenre körültekintő egyházi életnek elég egyházkülpolitikai vonatkozása is. Amikoris egyházpolitikánk az államhoz, a magyar felekezetekhez és külföldi hitrokonainkhoz tervszerűen kiépített kapcsolataink fenntartását értem.

Az állammal és a nemzettel való kapcsolatunk azon nyugszik, hogy fajunk megmentésében és magyar hazánk kiépítésében a nehéz feladatokból mi is mindig mentül nagyobb részt hasítsunk ki a magunk számára és derékul kivegyük részünket minden nemzetmentő munkában. A közoktatásügyi kormányzat, valamint a legfőbb államvezetés mindig el is ismerte az unitárius egyház nemzetépítő és néha honmentő jelentőségét, s ennek következtében egyházunk és az illetékes vezető kormányzat között mindig meleg és bensőséges viszony állott fenn. Ép-7