Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

testvérünknek a határszéli sávból múlt ősszel azért kellett átmenekülnie, hogy ebben a rendezésben ismert agilitásával segítségünkre legyen.

Külföldi hitrokonainkkal az érintkezés szálait a háborús cenzúra elvágta, csak Mrs. St. John küldött Bostonból a Vöröskereszt útján egy családi vonatkozású üzenetet, amelyet én is hasonló melegséggel viszonoztam. Prágából érdeklődtek egyes lelkész jelöltek hitelveink felől. Válaszunkat és iratainkat köszönettel fogadták.

Helyi és országos Nőszövetségünk építőmunkája és egyháztársadalmi tevékenysége olyan közismert, hogy itt bővebb ismertetést nem kíván; de el sem hallgathatom, hogy egy állami tanítónőnek állandó titkári minőségben történt beállítása és szervező és felvilágosító utaztatásai révén még fokozta eddigi áldásos működését. És itt fölemlítendő az a nagy veszteség, amelyet ez a lelkes női gárdánk szenvedett nemrégiben özv. Csifó Salamonné, szül. Veress Ilona úrnő elhúnytával, aki teljes életében önzetlen anyai szívvel vette fel az özvegyek, árvák és elhagyatottak gondját s maga után hagyta mindnyájunk nagyrabecsülésében és szeretetében a bibliai szent asszonyok áldott emlékezetét.

Mostanában sokat emlegetik a keresztény egyháznak unióját; hangoztatják annak szükséges voltát a nemzettest megerősítése szempontjából. Sokan már rá is léptek az „Egység útjára“. Sőt „Virraszt a magyar lélek“ c. mozgalom alakjában már a fővárosban meg is történt a közös platform az első komoly tanácskozás az illusztris róm. kath. és protestáns magyar vezetők között. Annakidején néhai Bangha páter és Victor János szintén cikkeztek erről a témáról a „Magyar Szemlében“. A magam módja szerint akkortájban én is tartottam „Lelkiunió“ címen egy szabadelőadást az Országos Bethlen Gábor Szövetség rákospalotai tagozatában, az ottani Református Kultúrházban. A mi részünkről nincs és nem is volt soha semmi akadály, hogy ne mondjam:

37