Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

gátlás ebben a tekintetben. Szívvel-lélekkel benne vagyunk az unióban, hogyha ezzel használhatunk a magyar ügynek, hiszen már a nevünkben is bennefoglaltatik az unió eszméje. Készek vagyunk együtt „virrasztani“ azzal a magyar lélekkel, amely le tudja vetkőzni magáról a nemzetköziség köntösét s odaáll a magyar barázdába, hogy a hite, nyelve, törvénye és liturgiája, zsoltára és eszmevilága, temploma és családi oltára magyar és csak magyar legyen. Készek vagyunk együtt „dolgozni“ azzal a magyar lélekkel, amely fátyolt borítva Muhi és Mohács véráztatta mezőire, nem lát nemzeti katasztrófát abban a szellemi-erkölcsi mozgalomban, amelynek a nemzet a maga ősi tisztaságában való fennmaradását s az ecclésia militans is Európaszerte a maga megújhodását köszöni. Igenis, készek vagyunk a haza javára egy nagy egységbe tömörülni, egy olyan szellemi szövetségben együtt imádkozni, amelynek a közpecsétje az áldozat, szimbóluma: a Krisztus keresztfája és litániája: a nemzet könnybe-vérbe Írott Himnusza! Csak egy a kikötésünk: a lelki szabadság, mert enélkül nem tudunk élni, enélkül elsorvadunk, ami pedig nem lehet üdvös a társulás szempontjából sem; mert a gályarabság bélyegére emlékeztetne, amitől Isten jóvoltából megszabadultunk. És — ha már itt tartunk, ha kellemetlen hurt is illik megpendítenünk — nagyon kérem, engedjenek szabadfolyást az Országos Törvény ama §-ának, amely lehetővé teszi, megengedi, hogy megegyezést kössenek. S ne csináljanak ebből az engedményből lelkiismereti kényszert, amellyel akárhányszor megbontják azt a családi békét és összhangot, amely a boldog házaséletnek alapvető feltétele. Mint ahogy dicső honvédőink önfeláldozó hősiességgel védelmezik szent határainkat s benne a családot, az alkotmányt, a vallást, a templomot és az iskolát — védjük mi is ezeket az örök értékeket, mert úgy érzem, hogy ezek itt és az örökkévalóságban is a mi egyedüli romolhatatlan kincseink.

38