Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

a 3 pályázó közül kit tartsanak a jézusi evangélium alkalmas kifejtőjének és magyarázójának; mert „az ember Jézus Krisztus“ a mi egyedüli közbenjárónk Isten és emberek között. A modern keresztény álláspont ezt változatlanul fenntartja — éspedig nem csupán az egyszerű nép kedvéért, hanem azért is, mert neki magának van erre legnagyobb szüksége, hacsak nem akar az üres szófizmák selejtes áradatában egy parttalan tenger habjain hánykolódni. Az Űrban való kötöttség — a legnagyobb szabadság. Ez oldotta meg a dévai Remete láncait is a „csillagtalan magány“ homályos rejtekében.

Déváról — mint hallom — szomorú hírek szállonganak. Dávid Ferencünknek ott elhelyezett emlékjelét, ha nemis törték darabokra, de a felírást arról is, a cella homlokáról is, a latin kultúra jámbor képviselői levakarták s a vasajtón is az jár ki és be, aki éppen arra vetődik. Terminust nem tűzök ki, de szentül hiszem, hogy a várvavárt felszabadítás után egyházunknak— és pedig az északinak, mint a délinek egyaránt, — első gondja leend, hogy azt a történelmi oszlopot a maga örökkévaló jogaiba visszahelyezze, ha már a magasabb diplomácia az ilyen vandalizmus előtt szemet húnyni kénytelen.

Dávid Ferenc nyomdokán haladva, a róla elnevezett tisztesmúltú egylet az erdélyi részeken és Budapesten is híven végezte a maga felvilágosító munkáját s vonta érdekkörébe azokat, akik a mi felfogásunkkal rokonszenveznek. A budapesti közelmúlt napokban kegyeletes ünnepélyt tartott néhai püspökünk: Dr. Boros György emlékére. A központi Dávid Ferenc Egylet pedig éppen Főtanácsunk keretében áldoz a hív munkásnak, akinek az arcképét, melyet a család festetett meg, Tanácstermünkben a Richmond Anna arcképe mellé a mai templomozás után fogjuk elhelyezni.

S ha ennek eleget tettünk, úgy hiszem, hogy áldott emlékű Dr. Varga Béla püspökünkről sem fogunk megfeledkezni.

34