Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)
nemzetünket és országgyarapító Kormányzó Urunk családját az ők nagyrahivatott fiúknak, nagybányai vitéz Horthy István kormányzóhelyettes úrnak a keleti fronton történt hősi áldozata. Az országos gyászból mi is kivettük a magunk részét. Rendkívüli E. K. Tanácsülésben nyilvánítottuk őszinte részvétünket a bánatos Szülőkkel, az Özveggyel és a kis Árvával szemben s jegyzőkönyvünket a kabinetiroda útján — a maga idejében fölterjesztettük. Mélyen érzett gyászunkat és együttérzésünket örökítsük meg ma itt és most is, miután legfőbb egyházi testületünk a kényszerű körülmények folytán csak most gyűlhetett össze egyházunk üdvét és nemzetünk javát célzó tanácskozásra. Kérjük az ég Urát, hogy annak az élenjáró Vezérnek, aki ezelőtt 23 évvel vette kezébe a trianoni sorscsapás alatt csüggedező országcsonknak megmentését, adjon elegendő lelki erőt, hogy a saját bánatán fölülemelkedve,> népének millióival továbbra is küzdve-küzdjön az ezeréves határokért s bízva-bízzék a minden képzeletet felülmúló, a belső frontokon is tomboló véres háború, az eget-földet rázó vihar lezajlása után — a végső győzelemben... Mert amint a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanácsnak minden tagja jól tudja, ebben a szörnyű kataklysmában arról van szó, hogy fennmaradjon-e a mi nemzeti létünk és a mi keresztény kultúránk, vagy pedig ezeréves múltúnk s annak minden dicsősége és megszentelt hagyománya áldozatul essék a vörös terror kiszámíthatatlan mesterkedéseinek, emberi jogok és isteni meglátások nélkül... Veszélyben az iskola, veszélyben a templom, veszélyben a család és veszélyben a szent magyar Haza, amelynek a határait pedig Istenkéz vonta meg a Dunamedencében, — a hótakarta Kárpátok gerincei között. Isten óvja nagy veszélytől mi magyar Hazánkat! Óvja Isten... és óvják, védelmezik imádságos áhítattal és hősies lendülettel dicső honvédeink, akik életüket is feládozzák a becsület mezején, csakhogy Szent István birodalma ezt az utolsó próbát is kiállhassa, mint annyiszor a magyar történelem sorsdöntő szakaszaiban. Itthonmaradt szeretteik gondozása pedig a mi legszentebb kötelességünk, hogy a belső front is olyan szilárd legyen, mint odakünn az orosz síkság végtelenbe nyúló téréin. Társadalmi egyesületeink ezen a címen ki is veszik a maguk 28
