Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

Pedig egy háború közepén állunk, amikor még nem szűntek meg azok az okok, amelyek az egyházak közötti egységet az idegen megszállás alatt szükségessé tették. Sőt, ha akkor a nemzeti elnyomás volt az együttműködés indoka, akkor most e mellé egy másik fontos ok is felsorakozik, mely az együttműködést a kereszténység érdekében is szükségessé teszi. Ebben a háborúban nem egyik vagy másik egyház, hanem az egyház léte forog veszélyben, s amikor a házunk ég, akkor nem vitatkozhatunk azon, hogy kit milyen juss illet meg a közös anyaszentegyházból. Minket tehát nemcsak az erdélyi, a kisebbségi, az unitárius múlt kötelez a felekezetközi béke helyreállításának megkísérlésére, hanem kötelez a jövőért érzett felelősség, amely jövőben együtt áll, vagy bukik el a magyarság, az unitárizmus és Erdély.

Ezektől a gondolatoktól indíttatva tartottam kötelességemnek — Méltóságos Tanács — ezt a kérdést egyházunk legfőbb alkotmányozó testületé elé terjeszteni, hogy a mi egyházunk ragadja magához a kezdeményezést Erdélyben a felekezetközi béke helyreállítására, amit meggyőződésem szerint nemcsak az unitáriusok, hanem a többi egyházak kebeleiében is minden vallásosan érző és magyarul gondolkozó lélek egyaránt kíván. Nem táplálok illúziókat az iránt, hogy ez az együttműködés kölcsönös hitelvi engedmények árán fog létrejönni, mert a hitelvek különbözősége az emberi szellem és lélek különbözőségeiben gyökerezik s éppen a mi vallásunk az, mely a lelkiismereti szabadság terén a legszélsőbb határig elment. Azt sem tartom kívánatosnak, hogy ez az együttműködés a kölcsönös vallási közömbösség alapján jöjjön létre, mert ez nem a keresztény egységhez, hanem a hitetlenség kétségeihez vezetne. A közös elvi alap csak a közös isteni kijelentéshez és a közös erkölcsi világrendhez való ragaszkadás lehet: megvédése mindannak, ami Jézusban egyesít és leküzdése mindannak, ami ezt a közös értéket veszélyezteti. Mennyire szükség van erre éppen ma, amikor az igazi kereszténység fegyveres háborúban áll a pogánysággal, de ugyanakkor belül a keresztény jelszavakat kisajátító és meghamisító álpróféták veszélyeztetik az egyház és a nemzet erkölcsi integritását.

22