Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)

A közös elvi alap mellett gyakorlati teendők is adódnak, amelyek az erdélyi magyar egyházak sajátos helyzetét érintik. A mi egyházaink között a múltban is két síkon mozgott az együttműködés, egyházi és iskolai téren. A jövőben is ezen az úton kell együtt haladnunk. Ezért tisztelettel a következő határozati javaslatot terjesztem elő:

1. Az Egyházi Főtanács hívja fel egyházunk valamennyi lelkészét és világi tisztviselőjét — s kérje fel a testvéregyházakat hasonló intézkedések foganatosítására, — hogy felekezetközi viszonylatban szigorú önmérséklettel tartózkodjanak minden olyan megnyilatkozástól, mely az erdélyi magyar egyházak közötti ellentétek kiélezéséhez vezetne. Kérje fel a Főtanács a testvéregyházak vezetőségét, hogy vele egyidejűleg ők is forduljanak lelkészi karukhoz, egyháztársadalmi egyesületeikhez és sajtójukhoz és szólítsák fel arra, hogy a szószéken, az összejövetelek programmjában és az egyházi lapok hasábjain tartsák felszínen a keresztény egység s a közös nagy magyar célok gondolatát és híveik körében is ennek megfelelő közvéleményt igyekezzenek kialakítani.

2. Közös erdélyi és magyar kérdés a felekezeti oktatás, amelyben az erdélyi egyházak nagyjában azonos álláspontot képviselnek s ezen a nyomon együtt is haladhatnak. Az egyházak közötti együttműködésnek egy másik célja és gyakorlati értelme éppen az volna, hogy együtt őrizzék meg, — mert csak együtt őrizhető meg — a hitvallásos iskoláknak az a birtokállománya, amelyet kisebbségi sorsban kiépíteni és megvédeni sikerült. Ma felekezeti iskoláink teljes állami támogatásban részesülnek, de szembe kell nézni azzal az etatizáló irányzattal, mely a kultuszkormánynak is nehézségeket okoz amikor a jól bevált hitvallásos iskolák helyébe új állami iskolák létesítésével kísérletezik ott, ahol szükség nincs. Mi már egyszer súlyos árát fizettük meg annak, hogy a milleneumi lelkes hangulatban iskoláink egy részét átadtuk az államnak. De a felekezeti iskolák hivatása a felszabadulással nem ért véget, mert vegyeslakosságú vidékeken és az ország perifériáin a közoktatás továbbra is egyházi feladat kell, hogy maradjon. Ezt kívánja az állam jól felfogott érdeke is, mert a felekezeti iskola Erdély-23