Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)
sítjuk. Éppen azért hitelveink korszerű fogalmazásának olyannak kell lennie, hogy az írott szó ne csak mutassa, hanem lehetővé is tegye, illetőleg biztosítsa a fejlődés útjait. A szertartásszolgálat kérdésében teljesen egyetértek lelkészeink ama kívánságával, hogy azt, korszerűsítve az egyházi élet minden eseményére részletesen és pontosan ki kell dolgozni és mindenütt, mindenki számára egyöntetűen kötelezővé tenni. Azzal is egyetértek, hogy ezt a szertartásszolgálatot a mai idők nevelésgondolataként cselekvőlegesíteni kell, vagyis hogy a vallásgyakorlás ne csak abból a kevés tevékenységből álljon, hogy a lelkész beszél, a hívek pedig csak hallgatnak, hanem legyen a vallás mindenki részére a hitnek cselekvő megvallása és a híveknek az egyházi szertartásban ezzel kapcsolatosan mentül nagyobb részvétele. Azt az elvet tehát, amit a zsoltárének valósít meg, ahol az ének szárnyán együtt száll , az egész gyülekezet, lehetőleg egyetemessé és általánossá kell tenni. S ezzel végeztem is, Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács, mindazoknak föltárásával, melyeknek megoldását egyházi életünk történelmi kényszerűséggel kövételi tőlünk. A feladatok, mint láthatják, nagyok, sokrétűek, jelentőséggel teltek, történelmiek. Nem is lehet ezeket valamennyiüket egyszerre megoldani. Tervszerűséggel kell eljárnunk abban is, hogy fontosságuk szerint egymás után vegyük a kérdéseket és abban is, hogy egy-egy kérdés is benső tervszerűséggel egyházi életrendszerünk követelményének megfelelően és amennyire csak szükséges, az egyház minden közegének részvételével oldódjék meg. Nagy nemzeti feladatok megoldására a kormányok többéves terveket dolgoznak ki, melyek megvalósításában a nemzet teljessége összefog. íme, a mi egyházvezetésünk legközelebbi többéves terve, melyben Főtanácsnak, főpásztornak, Képviselőtanácsnak, theologiának, bizottságoknak, köröknek, áldozatos munkájukkal erre vállalkozó egyéneknek össze kell fogniok és közös ügyünket Istenben bízó derűs erőfeszítéssel kell eszményünknek, a tökéletesedésnek útjain előrevinni, hogy a legfőbb Tökéletesség felé közeledhessünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében, az alkotásra vágyó ember munkatársat, testvért kereső és testvért szerető lelkének 14 0
