Kiss Elek (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-szenteléssel egybekötött Egyházi Főtanácsának 1942. évről elmaradt, Kolozsváron 1943. évi március hó 28-29. napjain tartott évi rendes üléseiről felvett Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1943)
teli meg tőlünk erős, áldozatos munkáját, a második pediglen a jövő és egyáltalában a jövendő feladatai közé tartozik. De már itt is megtettük az első lépéseket és hozzáláttunk egyetemes nevelésügyünk újjászervezésének kérdéséhez is, mert kollégiumunk igazgatóját felhívtam arra, hogy az unitárius nevelők körét a Főtanácsi ülésünk alkalmával alakítsa meg, hogy ilyenképpen legyenek eszközök kezeikben és álljanak úttörők rendelkezésünkre, akik ezt a nemzeti szempontból felmérhetetlen fontosságú feladatot megoldani segítik. Ha majd kész a megvalósító közület, akkor, valamely alkalmas vidéki központban külön tárgyaljuk meg feladatunkat egyházi tanítóságunkkal és épúgy külön tanári testületeinkkel. Végezetül rátérek három nagy további sorskérdésünkre, három egyháztörténelmi jelentőségű feladatunk megoldására. Ezek: 1. hitelveink; 2, szertartási szolgálatunk és 3. az unitárius hívek kötelességéről és fegyelmi felelősségéről szóló szabályzatunk. Három közül az utóbbit jelen Főtanácsunknak egyik fontos kérdése: a reverzálisügy, máris felszínre dobta és Egyházi Képviselő Tanácsunk szigorú kívánsága, hogy ezt a kérdést a megoldás felé kell indítanunk. A másik kettő pedig, amint említett kőrútunkon kivettem, lelkészkarunk egyhangú kívánsága közé tartozik. Közülük mind elvi, mind pediglen egyházi létünk biztonsága érdekében fontosabb hitelveink kérdése. Elvi szempontból fontos ez azért, mert minden vallásnak, illetőleg vallásfelekezetnek belső kötelessége hitelveinek tisztánlátása és azoknak a kor kívánalmai szerint újrafogalmazása. Erre a világos hittudatra amiatt is szükség van, mert minden élőközösséget, mint egységet bizonyos sajátosság jellemez. Ez a sajátosság egyfelől a lelki alkatnak és tartalomnak különlegességében, másfelől pediglen más hasonló közületektől való különbözőségében rejlik. És nekünk világosan tudnunk kell, mi bennünk a keresztény általánosság, mi bennünk az unitárius sajátlagosság és mi számunkra a másoktól való különbözőség. És harmadsorban világos hittudatra van szükségünk amiatt is, mert a lélek és a szellem fejlődése megkívánja tőlünk azoknak az alapoknak tiszta és mély megismerését, melyekre építenünk kell s melyeknek jegyében a mindenképpen tökéletes fejlődést bizto13 t
