Kiss Elek (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1939. december 3-5. napjain Kolozsváron tartott lelkészszenteléssel egybekötött évi rendes üléseinek Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1940)

I. Dr. Varga Béla Főt. püspök úr a főtanácsi ülést a következő beszéddel nyitja meg:

Méltóságos és Főtisztelendö Egyházi Főtanács!

A mai napon először van szerencsém főtanácsi ülést meg* nyitni. Ez alkalommal szeretettel köszöntőm a megjelent főtanácsi tagokat.

Az elmúlt év okt. 2*án iktatott be a Főtanács püspöki állá* somba. Több mint egy év telt el azóta, sok nehéz gond és aggoda* lom között. Körülöttünk zajló életben sok nyugtalanító mozzanat me* rült fel. A háborús szellemnek lappangó erjedése töltötte be a leve* gőt, bizonyos feszültség tartotta hatalmában lelkünket, amitől még ma sem szabadultunk fel.

Ez a körülmény nem volt kedvező hatással egyházunk életére. Már elég volt az aggodalmakból, a bizonytalan jövendő nyomasztó hangulataiból. Vágyunk a békére, az Ür szöllőjének csöndes és zavartalan művelésére, egyházi életünknek az egész vonalon való zavar* talanságára.

Ezt a folyamatot azonban több körülmény gátolta és hátráltatta. S annak ellenére, hogy a király őfelsége és magas kormánya kéz* deményezésére a folyó év első hónapjában a Nemzeti Üjjászülefés Frontjának megalakulása óta a magyarság is alkotmányosan belekap* csolódolt ebbe a mozgalomba, s a munkából, mely fajunk és nemze* tünk jövőjét illeti, kiveite a maga részét, talán a külső zavaró körül* mények, továbbá a többségi faj és magyar kisebbség között még min* dig nem teljesen kialakult bizalom hiánya, hátráltatták az egyházi munka zavartalan menetét is.

Pedig ha valaha, úgy a napjainkban történő események sür* getve követelik egy előítéletmentes, fenntartásnélküli és őszinte románmagyar közeledés szükségességét. A mai európai kavarodásban két évszázadok óta egymás mellett élő népnek meg kell értenie egymást s nyílt szívvel kell kezet nyújtania egymásnak. Ennek eredménye kell» hogy legyen az ellentétek végleges rendezése, kiküszöbölése, aminek kö* vetkezményeképpen a mi egyházunk is meg fogja találni zavartalan életföltételeit a többi egyházakkal együtt.

Ma még távol állunk attól, hogy teljes megnyugvással nézhes* sünk egyházunk jövője elé. Különösen az elemi oktatás ügye ad okot

— 5 —