Benczédi Pál (szerk.): Az Unitárius Egyházi Főtanács 1935. évi március hó 30. és április hó 1. és 2. napjain Clujon tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1935)
I. ülés
33 jelentjük, hogy 22 rendes és helyettes, unitárius felekezeti tanár közül vizsgára kötelesnek nyilvánítottak 9-et, átment 2, megbukott 3, távolmaradónak jelentettek ki 4-et (köztük tévesen olyant is, aki kora miatt nem köteles a vizsgára); 50 tanító és tanítónő afiai közül vizsgára kijelöltek 24-et, kik közül nem sikerült a vizsgája 14-nek, átment 5, távollevőnek nyilvánítottak 5-öt, kik közül azonban 3-nak sikerült igazolni, hogy őket a vizsga alól a vizsgabizottság felmentette. Az ú. n. névelemzést illetően a tanévet megelőzően kiadott általános tájékoztató köriratunkban azt az utasítást adtuk iskoláinknak, hogy a gyermekek felvételénél a magánoktatási törvény 35. cikkének szem előtt tartásával az anyanyelvet tekint sék irányadónak, amelyre nézve a szülő nyilatkozata egyedid a döntő, szükség esetén ezt a nyilatkozatot írásban szedjék be (1325—1034.). Külön kérést terjesztettünk a minisztériumhoz és személyesen eljártunk az ide vonatkozóan felmerült sérelmek megszüntetése végett (135—1934). Egyes esetekben a tanügyi hatóságok kifogásai következtében külön kéréseket is terjesztettünk be a minisztériumhoz, melyek azonban csak részben vezettek sikerre (170, 1066, 1847, 1507, 1513, 1415). A névelemzési sérelmet, amelynél különben aránylag a többi magyar egyháznál kevésbbé vagyunk érintve, összefoglaló memorandumaink rendjén is állandóan panasz tárgyává tettük és tesszük. Külön memorándumban, személyes eljárásokkal és összefoglaló panaszokban sürgettük az iskolai államsegély megadását és az állami költségvetésben biztosítását (297), s kértünk az 1931. év óta elmaradt államsegélyünk pótlásaként rendkívüli segély utalást is (360), azonban, sajnos, mindez ideig eredménytelenül, jóllehet az egyházak képviselői a legutóbbi időben ezt a miniszterelnök úrnál is sürgették. Nem vezetett eddig eredményre a felekezeti tanárok és tanítók vasúti kedvezményére vonatkozóan ismételten előterjesztett kérésünk sem, amelyre a közoktatásügyi minisztérium azt válaszolta, hogy közbenjárt a vasúti vezérigazgatóságnál, de ez a kedvezményt nem adta meg (2259—1933). Alkalomadtán ezt a kérésünket is megújítjuk. Egyes helyi hatóságok beavatkozásának elkerülése végett a közoktatásügyi minisztériumtól kértük azon állami ünnepek megjelölését, amelyeket iskoláinkban is meg kell ünnepelni. A 3
