Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
«légeket, Isten áldását, segedelmét kérve az elvégzendő munkára. 3. Elnöklő logondnok a tanácsosok nagy számára tekintettel kijelenti, hogy mivel a megjelent tagok száma jóval túlhaladja az egyházi törvények 205. §.-ában előírt létszámot, a Főtanácsot megalakultunk tekintjük. 4. Püspök beterjeszti E. K. Tanácsnak 1050—1929. sz. a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulóját megörökitő határozati javaslatát az alább következő megindokolással együtt: Méltóságos és Fötisztélendö Egyházi Főtanács! Hála és áhitatos kegyelet őrzi nevüket és emléküket dicső őseinknek: a fenkölt lelkű királyi fejedelemnek, János Zsigmondnak és varázslatos szavú püspök-papjának, Dávid Ferencnek, akik hozzájuk méltó kortársaik támogatásával és segítségével 1568-ban kimondották szent hitünk szabadságát, 1571-ben biztosították egyházunk törvényes jogait. A történelem gyászkeretbo foglalt lapjaira reszkető kézzel véste föl 1579 novemberét. 350 esztendő hosszú ideje alatt mintha elfáradott volna karja. Csak a sötét felhők, ittott megszakadó, foszlányai közül vehető ki, hogy él a hit és kételkedve kérdezi, vájjon lesz-e még egyszer ünnep a világon 1 A létezés örök és isteni törvénye olykor megmutatta, hogy az égi Atya nem engedi, hogy rothadást szenvedjen ami szent. Az ágaitól megnyesett fán a rejtve élő rügyek, a tavasz virultán, levelet, sőt virágot is bontanak. Unitárius hitünk létjogát gyakran azzal mutatta meg, hogy távoli téreken termelt életerős, új gyümölcsöket. Az elmúlt 350 esztendő körében 1868-ban, a hitszabadság örömünnepén; 1879-ben, a Dávid Ferenc koporsója mellett áldoztunk az emlékezet oltárán, hogy 1910-ben az összes hazai és külföldi unitáriusok kézfogását, szive összedobbanását lássuk, élvezzük a megifjult reménység biztató messzelátásával nyissunk új, szabad területeket a Dávid hite előtt. Azóta nem lankadó lelkesedéssel, erőink szerinti munkával tápláltuk a múltak emlékét, élesztettük Dávid hitét. Most a 350 esztendő emlékoszlopát körül állva, keressük a tudóst, a hisztérikust, az elrejtett igazságok nyomozóját, ki a mi Rosetta-kövünk hieroglifáit megfejtse és kitárja a tanulni akaró új nemzedékek előtt az unitárius hit isteni eredetét, evangéliumi szépségeit. Egyben, a mai emlékezetes ünnepnap parancsának engedve, szól egyházunk törvényhozó Tanácsa összes tanítóinkhoz, akár az Űr házában, akár az iskolában várják tőlük a múltak emlékei megismertetését és megvilágosítását, hogy minden esztendőben avassák ünneppé a múltak emlékeinek e tragikusan nevezetes alkalmát. 8
