Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

A ina apostolainak tudnia kell, hogy valamint a XVT-ik évszázad reformációját, úgy a mi időnkét is megrázóan nagy és pusztitőan fölforgató nemzeti csapás előzte meg. Érezniink kell, hogy népünknek a hitét új fundamentumra kell helyezni, ha azt tapasztaljuk, hogy a szörnyű háború vihara, vízözöne lesodorta a hit és az erkölcs Sion-hegyéröl. Az a hit, amely Déva várát szent sirunkká magasztalta, az az erkölcs, amely krisztusi szeretettel táplálja az öntudatra ébredt embert, elég erős lesz minden olyan 'ember kezében, aki csak egy parányi leheletét érezi az apostolok enthuziázmusának.

A múlt dicső emlékein elmélkedve, indítsunk új korszakot unitárius hitünk történetében és ezzel könnyitsünk népünk nehéz sorsán, megéreztetvén velük, hogy az a mérhetetlen türelem, az a nagy lelki elmélyedés, az az áldozó szeretet, amely megmentette hitünket és föntartotta az egyházat, lelkűkben gyökerezik, csak várják és kívánják az ébresztő szózatot.

Mi büszkék és boldogok vagyunk abban a szabadságban, mellyel elődeink Jézus példáját követve, minket szabadokká tettek. De egy percig se tévesszük el szemünk elől, hogy a lélek szabadsága, tehát a hit és a gondolat szabadsága még: sem nem az élet, sem nem az egyház, sem nem a. társadalom szabadsága. Ezeknek mindenike föltételekhez, külső korlátokhoz, jól átgondolt és a tapasztalat retortáján átszűrt, megtisztított és kiérlelt rendszabályokhoz van idomítva. A legegyszerűbb háztartásban, éppen mint a társadalmi, állami és egyházi viszonylatokban is, törvénnyé vált az a szokás, hogy a szülőt a gyermek, az erőset a gyenge, a. maga egyénisége kialakulásáért, védelméért tisztelő szeretettel segítségül várja és hívja, mert érezi, hogy ezzel a maga szabadságához készíti elő az útat. Készítsétek az Úrnak útját és egyengessétek ösvényeit, nemcsak a názáreti Szabadítanak, hanem minden következőnek, mert Ur mindenki, aki ura gondolatának, szabályozója érzelmei árjának.

Ezek az eszmék és gondolatok hatják át telkemet, Méltóságos Főtanács, midőn az E. K. Tanácsnak két indítványát van szerencsém előterjeszteni. Egyik szól a múlt értékeinek, leik' kincseinek, hitigazságainak kikutatásáról és feltárásáról, melyből megláttassék az a lélek, amely Dávid Ferencet a hit hősévé és mártírjává avatta, amelyet mi is és az egész művelt világ jogosan nevezünk unitárius hiteszmének.

A másik szól a jelennek és a jövőnek, az lévén célja, hogy legegyszerűbb egyház tagunk is tanulja meg és érezze át, mily nagy jelentősége van annak a lelkipásztori szolgálatnak, amelyet Krisztus hűséges követője és magasztalója, Dávid Ferenc kifejtett az unitárius szószéken és az irodalomban. Az ő neve és eszméi legyenek irányítók, de minden

9