Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

előfordult. Valóban szinte föl kell vetnünk a kérdést, hogy ahol hitbuzgalom és az azzal szükségképen harmonizáló faji öntudat oly annyira ellanyhult egyeseknél, mint amennyire ez egy magáról súlyosan megfeledkezett atyánkfia ádáz munkájának sajnálatos eredményeként a székelyszentmihályi egyházközségben bekövetkezett, nem kell-e már-már kétségbe esnünk, de legalább is arra gondolunk, hogy a lelkek fegyelmezésének egyházi feladata súlyosabb rendszabályokat is parancsolhat, mint aminöket egyházi alkotmányunk eddigi rendelkezései tartalmaznak. Legyen szabad kifejezést adnunk azon várakozásunknak, hogy az Egyházi Képviselő Tanács bölcsessége meg fogja találni a módot arra, hogy említett egyházközségünk belső életének rendje a lelkek nyugalmának biztosításával helyre állíttassák és a felekezeti iskola fenntartásához fűződő nagy érdekeink minden ármányos törekvés ellenében biztosíttassanak. És legyen szabad hinnünk, hogy a várakozásunk kifejezése a Méltóságos Főtanács álláspontjában méltánylásra talál.

Egyházunk gazdasági ügyeit illetően nem lehet célunk az ezeket inkább általánosságban ismertető s a részletekben tárgysorozatunk más pontjaira utaló jelentésben felölelt mozzanatokra részletesen reflektálni, de, hogy hallgatásunk félreértésekre okot ne adjon, a részünkről is hangsulyozandónak tartjuk, hogy még függőben lévő revíziós kéréseink elintézénél joggal várjuk a kisajátítások során minket eddig ért veszteségek bár részleges jóvátételét és várjuk, nemcsak egyházunk, de az állam e kérdésnél annyira veszélyeztetett tekintélye érdekében, hogy a több helyen még mindig kiutalatlan kényszerbérek folyósításával, valamint a kötvények kiadásával a kisajátító fél eleget tesz a reá hárult kötelességnek, melynek teljesítése nélkül a joguralom megvalósítására hivatott állam a maga erkölcsi fennségének köréből az erőhatalmi ténykedés ingatag talajára siklik át.

Ugyancsak gazdasági ügyeink érintésénél kell pro foro interno megjegyeznünk, hogy amennyire helyeseljük a pénzkezelési szabályok f. évi április havától történt életbeléptetését, konkrét esetekben szerzett keserű tapasztalatokból indokolt határozottsággal fejezzük ki azt a reménységünket, hogy ezeknek a szabályoknak holt §-aiban az ellenőrzői és felügyelői hatóságok éber lelkiismeretessége és fokozott erélye fogja megadni azt a felelősségérzetet minden vonalon fölkeltő és ébrentai'tó szellemet, amely nélkül egyházunk vagyonkezelését megnyugtatónak nem lehet tartani.

Az E. K. Tanács jelentésének nevelésügyünkre vonatkozó része általában megelégedéssel és a jövőre bizalommal tölt el. Határozott és öntudatos lépésként jelezzük a nevelésügyi bizottság derék közreműködésével a vallásoktatás elmélyítő hatásának fokozására, a tanrend összhangzásának biz-66