Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
megfelelő összegeket a kolozsvári kifizető pénztárhoz, s csak így tudtuk több Ízben a kiutalt államsegélyt fölvenni. Rendkívüli segélyt utalt a minisztérium kérésünkre Abrudbánya ekg. templomának újra építésére. A templomépítési célokra való országos gyűjtéseket, melyek egy ideig be voltak szüntetve, a minisztérium újra engedélyezte. Nem merültek fél újabb panaszok arról, bogy közigazgatási hatóságok egyházi egyleteink működését akadályozták volna. A hunyadmegyei prefektus részéről külön figyelemben részesültünk, aki arról értesített, bogy a dévai várban a forradalomkor szétrombolt Dávid Ferenc emléktábla helyett a megyei hatóság az eredeti magyar szöveggel az emléktáblát újra felállítani kész. Minthogy azonban az amerikai és angol unitárius ifjak már előzetesen gyűjtést rendeztek az emléktábla helyreállítási költségeire s a helyreállításra az intézkedéseket megtettük, ezért a prefektus úr ajánlatát csak arra fogadhattuk el, hogy a hatóság a kérdéses fülkét és annak ajtaját hozza rendbe s az emléktábla helyreállítása utáni őrzéséről gondoskodjék. Nem merült fel ujabbi panasz valamely egyházi alkalmazott személyes zaklattatásáról sem; a Símén Domokos h. almási lelkész afia ellen indított büntető eljárás büntetése nélkül megszűnt. Sajnos, legújabban újra a vallásügyi minisztérium közbenjárását kellett igénybe vennünk a belügyminiszter úrnál amiatt, hogy a sepsiszentgyörgyi városi hatóság a háborúban elhalt tengerész katonák emlékére istentisztelet tartása végett kereste meg lelkészünket. A vallásügyi minisztérium ez ügyben készséggel tette meg közbenjárását. A legutóbbi évekkel szemben kedvező változás, hogy a Főtanácsi ülésre utazó tagok részére 25%-os vasúti kedvezményt sikerült többszörös eljárással kieszközölni. A vallásügyi minisztérium részéről az egyes ügyek intézésénél általában megértő és méltányos elbánást tapasztaltunk. Annál nagyobb aggodalommal tölt el az, hogy a kormány az anyagi helyzet által indokolt leépítések során a vallásügyi minisztériumot a közoktatásügyi minisztériumba beolvasztani készül. Ebben a két minisztériumban az impériumváltozás óta állandóan eltérő bánásmódban volt részünk. Mert, ha a közoktatásügyi minisztériumban a legutóbbi időben bizonyos tekintetben kedvezőbb változás állott is be, mégis volt idő, amikör ezen .minisztérium és hatóságai részéről valóságos üldözésben volt részünk s a legkisebb ügyek is gyakran szolgáltak ürügyül zaklatásunkra. Hogy a régi rendszer végleg megszűnjék, ahhoz teljes változás lenne szükséges az egész vonalon az állami tanügyi hatóságok legalsóbb fokáig, enélkül a készülő átszervezésnél attól kell félni, hogy a szorosan vett egyházi téren is sérelmek orvos42
