Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)
Jegyzőkönyv
VI. Átallott egyházunkba: férfi 53 nö 8U összesen: 133, a mult évinél kevesebb 24-el. Kilépett férfi 52 nő 50 összesen 102, a múlt évinél több 8-al. Ez a kép elég kedvezőnek mondható, mert a természetes hullámzásnál valamivel jobb. Ha észrevételt kívánnék tenni, kilépett férfiakra mutatnék. Néhol az a gyakorlat, ami ránk nézve igen hátrányos, hogy a házasságkötésnél a férfit követi a nő az egyházban is, de ellenkező esetek is fordulnak elő. Ha a lelkipásztori gond, előzékenység és a belmissziói tevékenység fokozódni fog, azt hiszem statisztikánk kedvezőbb képet fog mutatni. Hitünk és erkölcsünk erősítésére, biztosítására egyik hathatós eszköznek tartom a konfirmálásra előkészítést. Körlevelet intéztem lelkész afiahoz. Különösen hangsúlyoztam, hogy az előkészítést minél előbb kezdjék meg. Az én óhajom az volna, hogy az előkészítés ősztől tavaszig tartson, s ez ki is vihető a V I1. osztályú el. iskolákban. A beérkezett jelentésekből megnyugvással látom, hogy több lelkész aa megkezdi a tél folyamán, februárban sőt egy pár januárban, [gén helyesen fogja föl több lelkész aa, hogy ifjúinkat nemcsak a hitvallásra, hanem az egyházi életre is elő kell készíteni. Megnyugtató tény, hogy ma már mindenütt alkalmazkodnak a törvény rendeletéhez, hogy a 14 év betöltése előtt nem lehet konfirmálni, ltjaink alkalmassá kell legyenek arra, hogy fölébredjen bennük nemcsak az öntudatos unitárius hit, hanem az egyházi életben való tevékenység vágya is. Ehhez szükséges ismerniük egyházunk szervezetét, alkotmányát, történelmének főbb vonásait. Kisebb egyházközségeink lelkészei a minden évi konfirmálást, az ifjak csekély száma miatt, nem vezették be. Remélem, hogy ez a felfogás megváltozik, mihelyt magasabb lelkipásztori lélek hatja át az ilyen gondolkozást. Hogy a konfirmáció ünnepélyes legyen, abban teljes az egyetértés, de még nem mindenütt győzött, hogy az ifjúság leikével összhangzó, szép konfirmáció ünnepet lehetőleg áldozó csütörtökön rendezzék, örömmel vettem tudomásul, hogy a kikérdezés mellett, a konfirmálást az ifjakra nézve minél hathatósabbá igyekeznek tenni. A beérkezett jelentésekben nehány üdvös adat van. Általában kezd gyakorlatba jönni, hogy a lelkész a megáldást kézrátételle] végzi és az ifjak nevét a konfirmáltak anyakönyvébe bevezetve, őket emlékkönyvvel ellátja. Remélem, hogy csak rövid idő kérdése, 32
