Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának a Dávid Ferenc halála 350-ik évfordulója emlékünnepélyével kapcsolatosan Kolozsvárt, 1929. november 10. 11. és 12. napjain tartott évi rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1930)

Jegyzőkönyv

hogy egységes szellemben menjen végbe mindenütt. Ez kellemesen építő munka. Elismerés jár buzgó lelkészeinknek.

Minthogy a mi egyházunk nagyon óvakodik a külsőségek alkalmazásától, a belsőre kell minél nagyobb gondot fordítanunk. Liturgiánk reformjától sokat várok, de mai berendezkedésünk is elég ezközt és alkalmat kínál a hitélet növelésére. Erre irányult énekügyünkben kifejtett eljárásom.

Körlevelet bocsátottam ki lelkész és énekvezér-tanító afiaihoz, hogy amennyiben az újitott énekeskönyvet még nem vették használatba, azonnal rendeljék meg s gondoskodjanak az új énekek megtanításáról. Volt eredménye fölhívásomnak, de sajnos, hogy van egy pár olyan helyünk, ahol még nem ismerik. E helyeken is a szükséges intézkedéseket megtettem.

Szándékom volt egyházközségeinkben egy vagy két szakember afiát fölkérni és megbízni, hogy ahol még nincsen templomi énekkar szervezve, oda szálljanak ki útmutatás, buzdítás és szervezés végett. Vállalkozók vannak, de mivel útiköltségről még nem tudtam gondoskodni, a szervezkedés a helyi énekvezér aai buzgóságára van bízva. Miután a f. év nyarán 12 ifjú énekvezérünk vett részt a Kolozsvárt rendezett tanfolyamon és mindenike nagy buzgósággal tanult, új hajnalhasadását látom, mert máris több egyházközségünkben van szervezett énekkar.

Népünk erkölcsi élete és gazdasági érdekei szemelőtt tartásával az új év elején fölkerestem esperes afiait és arra kértem, hogy a szeszfogyasztás elleni küzdelmet vegyék munkába először is jó példaadással, t. i. ne engedjék meg, hogy az esperesi vizsgálószéket akármilyen minőségű szesszel kínálják. Ezt a kérésemet kiterjesztettem a köri közgyűlések közebédeire is. Esperes afiai jelentéseiből azt látom, hogy ha nem is volt teljes a siker, mindenütt helyesléssel találkozott a gondolat s remélni lehet, hogy népünk átfogja látni, hogy a jól táplált testnek nincsen szüksége izgató szerekre, s meggyőződik arról is, hogy a családi zavaroknak, a betegségeknek legnagyobb része a szesz által fölégetett életenergia hiányára vezethető vissza. A jelen évben egyik kisebb egyházközségünkben egy tavaszi ünnepély alkalmával 32.000 L. értékű szeszt fogyasztottak el. Erre az egyházközségre csak mintegy 15.000 L. egyházi adó esett, de megfizetésére nem volt pénzük. Ahol megjelentem, tiltakoztam az ellen, hogy a közebéden bor legyen. Az eredmény látszólag kitűnő volt, mert népünk asszonyai, a belső asszonyok, együttesen egyszerű, de jó ebéddel láttak el s falusi híveink is megvoltak elégedve, mert ivás nélkül is hallottak talpra esett köszöntőket. Nem titok előttem, hogy a püspök és kísérete eltávozása után megcsapolták a hordót s lám az első lépés mégis meg van íéve, s ha a falu vezetői és irányítói kitartók lesznek, győzni fog a jó, vagyis híveink zsebében marad annyi pénz,

s

33