Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
90 nyék és középületek megépítése körül, éppen ligy az ellenkező magatartás látszik általánosan az egyetemes és különö, sen iskolai célt szolgáló kérdésekben. Éppen ezért az egyetemes egyházunk iskolái fenntartása — szerény nézetem szerint — egyelőre az egyházunknak csak ama nehány %-át kitevő egyéneire van hárítva, akiknek értelmisége és megértése részükre egyenesen szükségszerűség parancsa szerint érezi és siet a saját anyagi áldozatával az egyetemes kultúrális intézményeink fenntartására. És itt következik az, amire ezen beadványomban rátérni igyekszem. Az unitárius egyházunknak ezt a %-át a Főtanácsunknak a tagjai képezik, akiket a közbizalom éppen értelmiségüknél fogva ezen kötelezettségük elvárható és hív teljesítése reménye állított ezen tisztségbe s akiknél a választáskor sem tévesztetett el soha sem a szem elől ama körülmény, hogy az anyagi kötelezettségeknek eleget tenni egyáltalán tudnak-e? Természetesen én ezúttal csak a világi tanácsosokra gondolok és beleértem továbbmenőleg mindazon világi férfiúinkat, akik nemcsak a Főtanácsnak tagjai, hanem egyházi, köri és egyházközségi más tisztségeket is bizalmi állásként betöltenek. Tegyünk objektiv és nyugodt tekintettel és bírálattal egy szemlét és gyakoroljunk saját magunkkal szemben kritikát abban a tekintetben, hogy mi világi, egyházi tanácsosok és más bizalmi állást betöltők eleget tettünk-e az egyházi kulturális intézményeink megmentése érdekében tisztségünk is parancsolta anyagi kötelezettségeinknek. Én azt hiszem, hogy nem. Ámde ennek a nemtörődömségnek is határa lehet és kell is, hogy legyen, ha mi e tisztségünkben tovább megmaradni is igyekszünk és nem hiszem, hogy akadna köztünk csak egy is, aki azért adná vissza ezen megtisztelő megbízatást, mert nem akar és nem tud az anyagi kötelezettségeknek eleget tenni. Az én véleményem ugyanis az, hogy akik ezen kötelezettségüknek eleget tenni vonakodnak, azokkal szemben — a* utókor és a történelemmel szembeni kötelességünk miatt — erkölcsi retorzióval kell éljünk, értvén alatta azt, hogy ezen világi elemtől a kapott megbízatást vissza kell vonni, hogy helyüket olyanok töltsék he, akik a jelen idők súlyos anyagi kötelezettségeit teljesíteni is óhajtják. Az egyházi Főtanácsunk módját kell azonban annak is találja, hogy miként tudja ezen kötelezettségeknek a teljesítését minél könnyebbé tenni, hogy a hozzájárulások kisebb részletekben történhessenek. fgv elérhető lesz, hogy az egyházmentési akcióban mi világiak is a tőlünk joggal elvárható részt kivesszük és bi
