Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
45 rázata szerint nem jóváhagyás, hanem csak tudomásulvétel végett; ezenkívül ez a cikk törvénybe iktatja a történelem, román nyelv, irodalom és az ország- alkotmányának kőtelező tanítását a teológiai akadémiákon, mely tárgyak tantervét az egyházi hatóság a kultusz- és közoktatásügyi minisztériumokkal egyetértve állapítja meg, s bárha a törvény szövege hozzá is teszi, hogy ezeknek a tárgyaknak a tanítása a speciális teológiai képzést lie akadályozza és összeférjen az intézetek valláserkölcsi jellegével, ez az intézkedés mégsem megnyugtató megoldás. A törvény 21-ik cikkében a többi történelmi kultuszok között van felsorolva az unitárius vallás s így egyházunk eddigi egyenjogúsága el van ismerve. Egyházi autonómiánkat veszélyezteti a törvény 26-ik cikke, mely az állam főfelügyeleti jogát túlhaladóan előírja, hogy a felekezeti hatóságok által híveiknek vagy alkalmazottaiknak kiadott összes közérdekű utasítások vagy rendeletek ugyanozon időben a kultuszminisztérium tudomására is hozandók, mely megtiltja a közrenddel, jó erkölcsökkel, törvényekkel és állam biztonságával ellenkező egyházi rendeletek és utasítások végrehajtását. Ez a rendelkezés, feltéve egy bármikori kormány nem barátságos magatartását, könnyen zaklató beavatkozásokra adhatna alkalmat. Ezért reméljük a végrehajtási utasításban a rendelkezés enyhítését. A 30-ik cikk az egyházi és kulturális intézmények szükségleteire kivetett adókat az állami közegek által behajthatőknak mondja ki. Sajnos, azzal a megszorítással, hogy a felhajtásokhoz a vallásügyi és pénzügyi miniszter előzetes engedélye is kell, ami az előző jogállapofhoz képest szintén kedvezőtlen változás. Kedvezőtlen változás az áttérésekre vonatkozó 45-ik cikkben foglalt az az intézkedés is, hogy az áttérő e szándékát ezentúl nem a lelkésze, hanem az állami anyakönyvvezető előtt kell, hogy bejelentse és a lelkészénél jelentkezni nem tartozik. Ezen rendelkezés megváltoztatása ellen az egyházak a legerélyesebben küzdöttek, de csak azt a kiegészítést érhették el, hogy az anyakönyvvezető a lelkészt az áttérés bejelentéséről értesíteni tartozik és az áttérés csak akkor lesz befejezett, ha a nyilatkozó 30 napon belül másképpen nem határoz. A kisebbségi egyházak és különösen a görög katholikus egyháznak szívós küzdelme után a törvény szövegébe nem vétetett be a javaslatnak az a pontja, hogy tömeges áttérés esetén az áttérő liivek az egyházközség vagyonát, is magukkal vihetik. A gyermekek vallására nézve a 47-ik cikk rendelkezik s jóllehet a házasságot megelőző megállapodásokat érvénytelennek mondja ki, mégis visszaesést jelent és a házastársak 5
