Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

116

tényt, hogy kántor-képzésünk egyáltalán nincs. Régi, kipróbált erőink lassanként kidőlnek, az utánpótlás hiányzik. Istentiszteletünk és egyházközségi életünk jó kántor nélkül hiányos, szenved, elsekélyesedik. Maga a lelkész egyoldalú szolgálata nem képes a vallásos érzést, a templomlátogatási kedvet a megkívánt mértékben ébren tartani. Két belső ember együttes szolgálata teremheti meg azt az eredményt, amit várunk.

Ohajtandónak tartjuk ezért E. K. Tanácsunk figyelmét felhívni arra, hogy igyekezzék elsősorban Székelykereszturon, vagy más, erre legalkalmasabb helyen kántor-képzésünk lehetőségére megfelelő módot találni.

2. A felügyelői gondnoki értekezleten annak idején javasolt, főtanácsi. gyűlésünkön is szerepelt gyakorlati lelkészi év bevezetésének szükségessége ma már átment a köztudatba Ennek helyes volta, gyakorlati értéke kétségtelen.

Szükségesnek tartjuk a gyakorlati lelkészi év intézményes és sürgős bevezetését azzal, hogy a gyakorlati évét kitöltött lelkészjelölt köteles legyen teol. akadémiánkon gyakorlati ismereteiből szakvizsgát tenni és csak ennek sikeres letétele után szerezhesse meg lelkészi oklevelét.

3. Kétségtelen tény az, hogy lelkes egyházi élet, haladás, áldozatkészség, béke, általában ott van különösen, hol lelkészeink, belső embereink mellett az ők asszonyaik férjükkel karöltve dolgoznak egyházunk építő munkáján. Felhivandónak tartjuk épen ezért főtisztelendő Püspök urunkat, Egyházi Képviselő Tanácsunkat, hogy nagyobb, valamint jövedelmezőbb egyházközségeinkbe csakis nős lelkészek legyenek véglegesíthetők.

4. Az állandó anyagi küzdelem a létért folytatott ma már évtizedes idegölő harc mind jobban és jobban az egyház anyagi élete felé tereli a közfigyelmet és érdeklődést. Űgv érezzük, hogy ezzel szemben egyházi belső lelki életünk ellenőrzése a megkívánható és megkívánandó fokozottabb figyelmet és érdeklődést nélkülözi. Útasítandónak tartjuk E. K. Tanácsot a liturgia reformjának ébrentartására, sürgetésére, megvalósítására. Egyházunk erkölcsi létalapja mégis csak a hitélet gyakorlati kultúráján nyugszik, ahol nem kívánatos ad hoc bedobott, átmeneti tervekkel és intézkedésekkel tapogatózni. TTtasítandónak tartjuk E. K. Tanácsot lelkészeink működésének, különösen a templomi szolgálat teljesítése terén bevezetett fokozottabb ellenőrzése f oganatosítására espereseink, felügyelő gondnokaink és a vizsgáló székek által.

5. Fényes példa előttünk a közelmúlt. Sanyargatott erdélyi unitárius egyetemünk történelmének lapjain fénylő aranybetük igazolják annak a testvéri együttérzésnek soha eléggé meg nem hálálható tanujeleit. mellyel amerikai és angol unitárius testvéreink kicsiny egyházunkat állandóan támogatták. Főtanácsi bizottságunk ágy gondolja, hogy a világ