Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
117 unitáriusainak mind szorosabb kapcsolatba hozása nemcsak a mi egyházunk szűkebb érdeke, de unitárius hitünknek kötelességszerű igaz, szolgálata. Ha a technika csodái ma már nem ismernek határokat, annál kevésbbé zárhatja el a mi hitünk ölelkezni vágyó szárnyai elöl útainkat a tér és távolság. Fölhivandónak tartjuk E. K. Tanácsunkat, hogy a világ unitáriusainak egyesítési tervét tegye megfontolás tárgyává és külföldi hittestvéreinkkel ebben a kérdésben felvett érintkezés után legközelebbi Főtanácsunk elé terjesszen javaslatot. 6. Főtanácsi bizottságunk jelen évi működése közben is úgy tapasztalta, hogy a már többször sürgetett és kifogásolt okmány bizonyítékok hijján megnyugvást biztosító munkát nem végezhet. Szükségesnek tartjuk, hogy legalább kebli és bizottsági használatra egy összefüggő vagyonleltár elkészítésére egyházi Képviselő Tanácsunk utasítva legyen. 1915. év óta egyházközségeink vagyonleltárai újítva nem lettek. Kívánatos, hogy a központi számvevőség úgy egyetemes egyházunk, mint egyes egyházközségeink vagyonleltárait végre rendszeresen állítshassa össze. 7. Főtanácsi bizottságunk felhívandónak tartja E. K. Tanács figyelmét az egyházközségekre rótt nyugdíjjárulék összegeknek az egyes egyházközségek vagyoni erejével össze nem egyeztethető aránytalanságaira. A nyugdíj szabályzat ide vonatkozó intézkedései módosítíindók. Nem igazságos és nem jogos az az állapot, hogy egy vagyontalan kisebb egyházközség, melyiknek idősebb lelkésze van, egy vagyonos és fiatalabb lelkészt tartó egyházközséggel szemben aránytalanul nagyobb nyugdíjjárulékkal legyen megterhelve. 8. Utasítandónak tartjuk E. K. Tanácsunk útján nyugdíj - bizottságot, hogy ez hivatalos ügyeinek elintézésénél tagjaival közvetlenül érintkezzék és ne az E. K. Tanács útján, mei’t ez egyrészt felesleges és kétszeres munkát jelent, másrészt az ügykezelést feltétlenül késlelteti. 9. Középiskoláink jelentéseinek áttanulmányozása közben, mikor nagy elismeréssel adóztunk tanáraink odaadó munkásságával szemben, láttuk mégis a sok tekintetben meddő és végeredményében szomorú képet nyújtó vergődést. Le kell szögeznünk azt a meggyőződést, hogy mindaddig, míg iskolai autonómiánk és önálló tanterv készítési jogunk biztosítva nincs, a lelkiismeretes és odaadó munkát lelkiismeretlen kezek mindig megsemmisíthetik. Ebben a kérdésben utasítandónak tartjuk E. K. Tanácsunkat, hogy teljes erejének latbavetésével igyekezzék elvitathatatlan jogaink visszaszerzésére. Szoros összefüggésben áll ezzel az üggyel a. tanári sucrescentia kérdése. A tanári utánpótlásról való gondoskodás égetően sürgős és minden elkép
