Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

leit elvtaiűi nem lehet, törvényen alapot biztosít. E törvényes alaphoz ragaszkodást méltóztassék az Egyházi Főtana esi iák ki fejezni.

(). A tanügyi kérdésekre vonatkozó részéből E. K. Tárnicsunk jelentésének míg egyfelől bizonyos megnyugvással tudjuk fogadni, hogy az állami iskolák építési költségeihez hozzájárulás kérdésében sikerült elvileg érvényt szerezni a részünkről képviselt jogos álláspontnak, mely azonban a gyakorlatban szomorú tapasztalataink szerint alig nyert még érvényt, sőt a legtöbb helyen nyers visszautasításban részesült, másfelől részünkről is sajnálattal emeljük ki az iskolák nyilvánossági joga elismerése kérdésében tapasztalt késedelmet, másfelől és főleg azokat a vakmerő intézkedéseket, melyek különösén a román eredet erőszakos megállapítása kapcsán a felekezeti iskolák elnéptelenítésére irányuló törekvésnek egyik eszközéül jelentkeznek.

Midőn e törekvés ellen a tiltakozást az Egyházi Főtanács részéről is kiemelendőnek véljük, egyúttal felbívandónak tartjuk az Egyházi Képviselő Tanács figyelmét arra, hogy amennyiben a törvényes korlátot túllépő kormányintézkedéseg ellen Románia törvényhozása a „Lege pentru contencios admin.“ megalkotásával bírói jogvédelmet kíván biztosítani: nem kellene-e az e csoportba tartózó kormányrendeletek és más hatósági intézkedések ellen, beleértve a magukat műveltségüknél fogva magyarnak valló Mózes vallású ifjak felekezeti iskoláinkba beiratkozása elé gátakat vető gyakorlatot is, bírói oltalomhoz folyamodni. E szempontból szükségesnek tartjuk azt is, hogy az E. K. Tanács jelentésében felemlített hpmoródalmási esetben, melyben unitárius szülök büntetés terhével ti Itattak el attól, hogy gyermekeiket felekezeti iskolánkba adják, nyomoztassák ki, hogy kgés minő alapon adta ki ezeket a törvényre nem támaszkodható rendelkezéseket.

7. A mi az egyházunk belső életére vonatkozó részét illeti a jelentésnek, örömmel állapítjuk meg, hogy ez, ha nem is mindenben nyújt teljesen megnyugtató képet, sokban kárpótlást ad azokért a keserűségekért., melyeket a kormány és közegei részéről tapasztalt és alaptalan bizalmatlanságon nyugvó, törvényesség formáival is sokban szembe helyezkedő magatartást méltán kelt lelkűnkben. Különösen helyeslőkig vesszük tudomásul és ajánljuk tudomásul vételre a Mélt. Főtanácsnak is a vallásoktatás elevenebbé és behatóbbá tételére irányuló törekvéseket és midőn kifejezzük azt, hogy e részben a lelkészképző tanfolyam során napjankban elhangzottaktól igen sokat várunk, mielőbb rendezendőnek véljük a liturgia reformjában megindult lépések ügyét. Mint általában, úgy különösen hangoztatjuk, hogy egyház közigazgatásunk a munkának bizottságokban szétforgácsolását jelentő gyakorlatot igyekezzék lényegesen korlátolni, mert ha el is