Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
45 teles szövegben közzétett törvénytervezet a kormány intencióiunk megfelelne. E tervezetnek különösen az egyházak belső ügykezelésének közvetlen állami ellenőrzését, az egyházi alkalmazottak kinevezésének és választásának állami jóváhagyástól függővé tételét és a megszűnt egyházközségek vagyonának hova fordítását illető rendelkezései nemcsak az egyházi önkormányzat szempontjából sérelmesek, de sértik a jogállam eszméjét is. Kérjük tehát, hogy a Mélt. Főtanács a legnyomatékosabban fejezze ki a törvénytervezet ismert szövegével szemben érzett aggodalmait és juttassa kifejezésre azt a készségét, mellyel e törvénytervezet megvalósulta ellen sorompóba állni kész. 3. Teljes mértékben osztozik Bizottságunk abban a felfogásban, mellyel az Egyházi Képviselő Tanács jelentése egyfelől a vallás tanítás megnehezítését, másfelől a felekezetűnkhöz tartozó tanuló ifjaknak a görög keleti vallás szertartásaiban való részvételre, illetőleg templomaiban való megjelenésrí' kényszerítő gyakorlatot, mi egyes iskolai főhatóságok részéről a lefolyt esztendőben is érvényesült, kiséri. Különös szükségét látjuk annak, hogy ez ellen a Méltóságon Egyházi Főtanács erőteljesen felemelje tiltakozó szavát. A (íeszlcr k a I a p o k i d ej e lejár t. Teljes joggal igénylünk a felekezetek egyenlőségének és a vallások kölcsönös viszonosságának megfelelő felfogást az állam-kormány és annak közegei részéről. Minden joggal hisszük, hogy e részben a többi felekezet támogatására is számíthatunk. Ftasítancíónak véljük tehát az Egyházi Képviselő Tanácsot, hogy hasonló szellemű intézkedések megelőzésére, .nocsak a magyar egyházak támogatását vegye igénybe, hanem alkalmas időben és megfelelő formában appelláljan a görög keleti egyház főhatóságainak józan belátására és méltányossági érzetén* is. 4. Mint az állami igazgatás egyes alsó közegeinél uralkodó felfogás kirívó bizonyítékára, utalnak az Egyházi Képviselő Tanács jelentésében is felemlített lupényi esetre, melyben a esendőrőmester az öngyilkosok temetésénél közreműködést a tábori lelkészi felügyelőség rendeletére hivatkozással megtiltotta lelkészeinknek, iá hitelveinkkel ellenkező s a lelkiismereti szabadság elvét súlyosan sértő példa mutatja a veszedelmet, mellyel egyházunknak, mint a felvilágosodás és európai szellem képviselőjének e téren küzdenie kell. Szükségesnek tartjuk, hogy e szempontok kiemelésével tegyen a kormánynál megfelelő közbenjárást. 5. Az államsegély napjainkban különösen aktuálissá vált kérdésében kiemelendőnek tartjuk a kormány álláspontjának kifejezéseként jelentkező ('gyes nyilatkozatokkal szemben, hogy'(' segély igénylésére az 1848. évi XX-ik t.-e., melynek érvényben létét a gyulafehérvári gyűlés és a Consil. Dir. által annak határozatai szellemében elfoglalt álláspont met-