Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
17 í. Az állammal való viszonyunk. Fájdalmas érzéssel vettünk részt, az országot nagy királyának halálával ért gyászában, akinek nemes egyénisége, kötelességtudása s velünk kisebbségekkel szemben is érzett jóindulata és keresztényi lélekkel viselt szenvedései az őszinte részvétet váltották ki szíveinkből. E. K. Tanácsunk a királyi családhoz s a kormányhoz részvéttáviratokat küldött, az egyházközségekhez külön köríratot intézett s ebben istentiszteletek és harangozások tartását rendelte el, a temetésen pedig Bukarestben egyházunkat e. főjegyző és titkár afiával képviseltette. Sajnos, hogy midőn a kisebbségek s közöttük egyházunk és magyar népünk részéről is az országos gyászban a legteljesebb, a kormány részéről is utólag elismert lojalitás nyilatkozott meg: akkor kegyeletes érzelmeinket a legkeserübben zavarta meg az a tény, hogy több helyen teljesen indokolatlanul a tekintélyesebb-kisebbségi állampolgárokat, köztük két lelkészünket (a petrozsényit és Jupényit) letartóztatták, kik emiatt a gyászistentiszteletet sem tarthatták meg, s bár rövid idő alatt ismét szabadlábra helyezték őket, de a követelt elégtétel elmaradt. A bizalom hiánya okozza az olyan, sajnos még mindig megismétlődő jelenségeket is, hogy egyes túlbuzgó hatósági közegek rémeket látva ott, ahol nincsenek, méltatlan meghurcolásnak tesznek ki békés polgárokat, mint ez az elmúlt évben is történt Weress Béla petrozsényi lelkészünkkel, kit bizonyos, nemcsak unitárius ifjak részvételével tervezett ifjúsági kör megalakításának megkísérlése miatt hadbírósági eljárás alá vontak, s még az ítélet előtt letartóztatásba vettek, honnan közbenjárásunk dacára is csak hosszabb idő múlva szabadulhatott. 1. Szőkébb értelemben vett egyházi ügyek. Legtöbb megértést a kormány részéről a vallásügyi minisztériumnál tapasztalhattunk. Meglepetéssel és aggodalommal vettük ugyan kézhez e minisztériumnak november ló-én 49.838. sz. a. kibocsátott rendeletét, melyben a görög keleti egyház szervezéséről szóló szabályzat 29. cikkére hivatkozva összes egyházközségeinkről kimutatásokat kér be s egyben a városi egyházközségekben 400 és a falusi egyházközségekben 200 családszámról is említést tesz; azonban az ezen rendelet nyomán támadt általános nyugtalanságot később eloszlatta a minisztériumnak személyes eljárásunkra s előterjesztésünkre és más egyházak előterjesztésére adott az a magyarázata, hogy a 200 és 400 családszám iránt csak az újonnan alakult, illetve alakulandó egvházközségek államsegélye szempontjából érdeklődött! ' ‘ Lelkészeink, központi tisztviselőink és theologini a ka-Unitárius jegyzőkönyv 192”. 2
