Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

démiai tanáraink részére a rendes- államsegélyeket megkap­tuk. Azon egyházközségeknek államsegélyeit is utalta a mi­nisztérium, melyeknél a lelkészi állás megiiresedése után új lelkész alkalmaztatott, sőt a Nagysolvmossal egyesített. Sárd egyházközség részére is sikerült ismételt eljárás és előter­jesztés után lelkészi álamsegélyt kieszközölnünk. A theologiai akadémai tanáraink államsegélyének kiadását évközben a minisztérium felfüggesztette ugyan amiatt, hogy az akadémiának égy nehány hallgatója a hely­beli magyar lakosságnak a Magyar Párt által rendezett össze­írásában igen rövid ideg részt vett; de előterjesztésükre és az eset körülményeire adott felvilágosításaink után a minisz­térium ez államsegélyt továbbra is utalta. Az államsegélyt illetően az előző állapothoz képest ja­vulás az, hogy ezelőtt csak egy esperes részére kaptunk ál­lamsegélyt, most a folyó évtől kezdődőleg azonban a minisz­térium kérésünkre engedélyezte azt négy esperesünk részére. Viszont azonban kedvezőtlen változás az, hogy a folyó évi állami költségvetésbe már nem vétetett be az e. fő­jegyző, egyházi jogtanácsos és építésszakértő (különben cse­kély összegű) tiszteletdíja, valamint a fordító díja sem; azon­ban fordítási munkákra, illetve külön fordító alkalmazására mind kevesebb szükségünk Van. Ilyen kisebb állások állam­segélyének beszüntetése egyidejűleg más egyháznál is tör­tént; azonban az az előzetes értesülésünk, hogy az 15. K. T. irodaigazgatói állás államsegélye is beszüntettetnék, amely ügyben (s általában ezen beszüntetések ügyében) személye­sen is eljártunk, nem igazolódott be. Nem kaptuk meg az ál­lamsegélyt a Teológia Akadémia VI. tanszékére, amelynek ki eszközlésére újabban is tettünk lépéseket. Nyug. lel­készeink, lelkészi özvegyek és árvák segélyére az 1926. évre összesen 12.450 leüt utalt a minisztérium. A vallásügyi törvénytervezetnek újabb hiteles szövegét nem szerezhettük meg, mely iránt a minisztériumban köze­lebbről érdeklődtünk, sem azt nem tudhattuk meg pontosan, hogy a törvényhozási tárgyalása mikor lesz; azonban gon­dunk lesz arra, hogy amennyiben e törvénytervezet a Szená­tushoz vagy Képviselőházhoz benyújtatnék, ott egyházunk­nak már az E. Főtanács által is leszögezett állásfoglalása és kívánságai kifejezésre jussanak, s miként Lepadatu minisz­ter ur még a múlt év elején, midőn a magyar egyházak kép­viselői előtte az akkor ismert tervezetre észrevételeiket elő­adták, több Tekintetben megnyugtató kijelentéseket tett, úgy a még el nem oszlatott komoly aggodalmainkat illetően is bízunk abban, hogy jogos kívánságaink nála a javaslat törvényhozási tárgyalásánál megértésre fognak találni. A minisztérium felhívására elrendeltük, hogy május 10-ike ünnepének jelentőségét a folyó évben egyházközsé-

Next

/
Thumbnails
Contents