Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

16

Nagy Gyula főgimnáziumi tanár, Hallok Károly ny. táblatáró, Ürínösi Jenő birtokos, dr. Vass Miklós tanár, Ambrus Gergely ny. posta felügyelő, Székely Dénes birtokos, Derzsi Domokos ny. tanító, Sárdi Simén Endre birtokos, Csipkés Árpád ny. táblabiró, Benke Elek adótárnok, Gyarmati Lajos földbirtokos, Kovács József gyáros világi és a már említett és lelkészi karunk legkiválóbbjai közé tartozó Fazakas La jos és Ajtay János egyházi tanácsos afiai. Nyugodjanak csendesen. Sírjok felett béke legyen s adjon helyettük egyházunknak az isteni gondviselés őket méltóan pótoló utódokat.

Tisztelettel kérem a Méltóságos és Főtisztelendő Főtanácsot, méltóztassék jelentésemet tudomásul venni.

Kolozsvárt, 1927. nov. 2.

Atyafi szolgája Ferencz József, unitárius püspök.

Dr. Kiss Elek teol. akad. dekán afia javaslata alapján

Határozat. Főtanács elismerő köszönetét fejezi ki főtisztelendő Püspök úrnak püspöksége 51-ik éve alkalmából benyújtott évi jelentésért, melyben a mai súlyos időkben nem azt keresi, ami elválaszthat, hanem a jézusi Tstenországot tartva szem előtt Dávid Ferenc szelletemében az Erdélyben századokon át otthonos szabadság, egyenlőség és testvériség ápolására figyelmeztet.

19. Titkár afia felolvassa E. K. Tanács 2400—1927. sz. a. felterjesztett évi jelentését:

Az E. Főtanács múlt évi ülése óta lefolyt esztendőben is arra irányult igyekezetünk, hogy megadjuk „a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.“ Működésünkben irányítónk volt egyrészről az állammal és vezetőivel szemben a lojalitás, a rend és törvény tisztelete, másrészről Isten ajándékának: hitünknek és a hitünk ápolását biztosító szellemi és anyagi javainknak megtartására, megőrzése és lehető fejlesztése. Minden erőnkkel és tehetségünkkel azon votunk, hogy ennek a két feladatnak eleget tehessünk, de ismét csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy javaink, intézményeink megőrzésére és különösén iskoláinknak az állammal szemben megvédésére kellett fordítanunk időnk és fáradozásaink legnagyobb részét; de minden megpróbáltatás mellett sem adhatjuk fel reményünket, hogy lojalitásunk és törVénytiszteletiink az egész kormány részéről végre egyszer megfelelő megértésre, méltánylásra és az eddig sok tekintetben nélkülözött bizalomra fog találni.