Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
65 elégedéssel és őszinte örömmel látja Bizottságunk az E. K. Tanács jelentéséből a Felügyelő gondnoki értekezletnek az egyes egyházkörök által saját költségükön tovább tanítandó kiváló tehetségű szegény tanulók körönkénti kiválasztására irányuló megállapodását, melynek gyakorlati megvalósításától a népünkkel való szellemi és erkölcsi kapcsolat megerősödését várja ; a kolozsdobokai, aranyostordai, kisküküllői, háromszéki és marosi körök e részben eddig tett lépéseiért elismerését nyilvánítja, — ezt az Egyházi Főtanács részéről is kifejezésre juttatni kéri, remélve, hogy az ezen nagy jelentőségű kérdésben állást még nem foglalt többi egyházkor is igyekezni fog ezt az elismerést már a közel jövőben kiérdemelni. A hitélet bensőségének fokozására irányuló helyes intézkedésként üdvözli Bizottságunk az E. K. Tanácsnak az állami iskolába járó tanulók templomba vezetésére, valamint a gyermekistentiszteletek tartására vonatkozó rendeletét és általában elismeréssel látja E. K. Tanácsnál ez irányban az érzéknek fejlettségét, s a tevékenység élénkségét, de itt is felhivandónak találja a figyelmet azokra a javaslatokra, melyeket a tárgysorozat vonatkozó pontjainál a konfirmáció jelentőségének emelése, a vasárnapi tanítás már-már tengeri kígyóvá fajult kérdésének rendezése és a szórványok gondozása céljából tett. Ma ez a három kérdés szinte elsőrangú jelentőséggel bir és a különböző viszonyok tekintetbevétele mellett is lehetőleg egységes, a helyenként mutatkozó laza felfogással erélyes, de emellett általában megnyugtató megoldást igényel, mit tehát az E. K. Tanács legsürgősebb feladatának kell tekinteni. Az egyházi irodalom fejlődése körül ezzel párhuzamosan vált tevékenység egyes mozzanatairól adott jelentést megnyugvással vettük, bár szerettük volna, ha a jelentés kiterjedt volna a Dávid Ferencz Egylet és Unitárius Irodalmi Társaság e téren kifejtett tevékenységének rövid vázolására is, mit ezen egyletek és a főhatóságok között feltételezett harmonikus összmüködés okából tartunk szükségesnek. Az egyházi élet általános közigazgatási rendjéről szóló jelentést általában megnyugtatónak tartjuk és részünkről különösen elismerőleg emlékezünk meg a központi iroda nagyarányú és széles körű tevékenységéről, melynek biztos kézzel, öntudatos vezetéséért titkár atyánkfiáit illeti legteljesebb elismerés. 5
