Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

/

30

Méltóságos Főgondnok úr l Tisztelenaő Esperes úr!

Hálásan köszönöm meleg üdvözletöket és jókivánataikat, melyekkel 50 éves püspökségem alkalmából az egyház és annak intézményei, az egyházközségek és lelkészek nevében megtisztelni szívesek voltak, dr. Drummond úrnak hátrább külön köszönöm meg. Igazán nem tudok elég hálát adni Istennek ezért a nagy kegyelemért, amelyben engem részesített, hogy a múlt évben születésem 90-ik évfordulóját ünnepelhettem meg s most 50 éves püspökségemet ünnepelhetem, sőt ez már a második, mert a kolozsvári egyházközség augusztus 27-én, amely napon püspöknek megválasztattam, egy rendkívüli istentiszteletet rendezett e célból. Csak azt sajnálom, hogy ez az ünnepély nem Árkoson foly le, ahogy tervezve volt, ahol 50 évvel ezelőtt püspöknek választattam. Ott lett volna igazi helye. De az én szerencsétlen balesetem 9 hónappal jezetőtt megakadályozott abban, hogy Árkosra mehessek. Hiszen még most sem vagyok ép ember az én megsértett rossz lábammal. Azt a bánatot, sőt mondhatnám fájdalmat, hogy Árkosra nem mehettem el, nagyban enyhíti az a körülmény, hogy Angliából egyik legjobb barátunk, aki az impérium változásával első volt, aki nemcsak a mi, hanem az egész magyarság örömére meglátogatott, most jelen van kedves nejével s a maga üdvözlete mellett elhozta angol és amerikai testvéreink meleg üdvözletét. Amidőn ezt hálásan köszönöm, kérem, legyen szives angol és amerikai testvéreimnek is leghálásabb köszönetemet nyilvánítani.

Otven éves püspökség bizony nagy idő, szép idő I Az én 22 elődöm közül csak Almási Gergely Mihály ült még 32 évet a püspöki székben. A többi ennél is mind kevesebbet, sőt Járai János, amely évben megválasztatott, meg is halt. Én annál kevésbé számíthattam erre az 50 évre, mert amikor megválasztottak gyenge és beteges voltam, alig reméltem egy-két évet, amiért kértem is barátaimat, akik mindenáron engem akartak megválasztani, amiért én egy lépést sem tettem, hogy hagyjanak ki a számításból, mert oly rövid idő alatt, amíg élek, sem én nem tudom püspöki kötelességeim iránt tájékozni, abba beleélni magam, sem egyházunk nagy hasznomat nem veszi, ldevonatkozólag egy érdekes levelet kaptam éppen tegnap Barabás András afiától, amelyben azt írja, hogy ő mint f2 éves gyermek emlékszik az én megválasztatásomra, de amikor