Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
31 megláttak, hogy milyen gyenge testalkatom van, a többi gyermekekkel magok között mondották, nő, ez sem lesz sokáig püspök, 3—5 év múlva ismét püspökválasztás lesz. De ime az 50 évet mégis megértem, amint az az évszám áll a szószéken is a fehér rózsákból s ha visszemlékezem, hogy a múlt évben 90-es évszám állott ugyanott, mintha fiatalabbnak érezném magamat. Csak az a kérdés, hogy megérdemeltem-e Istentől azt a nagy kegyelmet s egyházunktól ezt a megtiszteltetést? Alkottam-e valami olyat, ami maradandó emlék legyen utánam egyházunkban ? Erre természetesen én nem felelhetek. De lelkiismeretem megnyugtat, hogy nem voltam teljesen méltatlan szolgája az Urnák s tőlem telhetőleg igyekeztem püspöki kötelességeimet úgy teljesíteni, hogy egyházunknak minden intézkedésem, rendeletem hasznára s ne kárára legyen. Halálom után majd csak akad nekem is életrajzíróm, aki rámutat érdemeimre, ha vannak, szintúgy mint esetleges fogyatkozásaimra, hibáimra, amelyet szintén elkövethettem; mert én is gyarló ember vagyok. Mindezek után fogadják ismételten hálás köszönetemet az érdemen feletti megtiszteltetésért, amelyben 50 éves püspöki jubileumom alkalmából részesíteni szivesek voltak. Az isteni gondviselés mennyi időt enged nekem a földön még élnem, nem tudom, de azt ígérem és biztosítom, hogy fogyatkozó erőm és tehetségem mértéke szerint jövőre is azon leszek, hogy püspöki kötelességeimet híven és lelkiismeretesen ^teljesítsem. Végül még engedjék meg, hogy miután itt e szép gyülekezetben saját híveimen kívül nagy számmal látok más egyházak tagjait is, nekik is megköszönjem 50 éves püspöki jubileumomon való megjelenésöket. Isten áldja meg mindnyájokat s az én főpásztori áldásom mellett az ő áldása legyen az egész gyülekezeten. Amen. Ezután angol vendégünkhöz fordulva, ezeket mondta: Kedves dr. Drummond úr! Azon alkalomból, hogy az angol és amerikai unitárusok nevében üdvözleteket hozott, fogadja hálás köszönetemet. Az Ön és felesége jelenléte kárpótol azért, hogy nem mehettem Árkosra, ahol ezelőtt 50 évvel püspöknek választottak s ahová nagy örömmel mentem volna el, ha szerencsétlen balesetem ebben meg nem akadályoz. Az Ön jelenléte — mondom — kárpótol és fájdalmamat enyhíti.
