Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

26 Főtisztelendőségednek 50 éves püspöksége alatt nagyon kevés ideje jutott a nyugalmas várakozásra, bőven volt része a megpróbáltatásokban. Püspökségének már kezdő évei is arra az időre esnek, midőn az abszolutizmus rombolásának romjai még egészen eltakarítva sem voltak, midőn jogainknak, önkormányzatunknak, és egyházunkérti munkálkodásunknak védelmében szenvedett vérző sebeink épen csak heggedni kez­dettek ; és azután is, és ma is, mennyi előrelátó gondosság­gal épített terv, — mennyi egészben — vagy részben kiépített szervezet, mennyi megalapozott intézmény dűlt romba, pusztít­­tatik következetesen. Valóban a legmélyebb tisztelettel és hálás köszönettel haj­iunk meg a törékeny test azon hajthatatlan akarata előtt, mely a sikertelen küzdelemben ki nem fáradott, hanem mindenkoron újabb munkához fogott, mely romokból is épített. Valóban mély tisztelettel hajiunk meg az előtt az erős akarat előtt, mely megállapítván azt, hogy emberé a munka — Istené az áldás, annyira meg volt győződve arról, hogy a kitartó igaz munkát előbb vagy később, de Istennek áldása követni fogja, 'hogy e nem csügedő bizalmat, és céltudatos lankadatlan munkakedvet bennünk is rendületlen élő hitté emelte. Hálásan köszönjük Főtisztelendőségednek ez apostoli cse­lekedetét. A ki bízik, az nem csalatkozik. Főtisztelendőségednek bizalma ma jogosult önérzettel tekinthet széjjel az 50 éves év­fordulón, látja hazarészünk minden elfogulatlan lakójánál úgy a Főtisztelendőséged személye, mint a hitünk és egyházunk iránti mély tiszteletet. Látja bennünk, híveiben a hitünkhez és intézményeinkhez való elszánt ragaszkodást, s az ezekért állandóan fokozódó munkakedvet és áldozatkészséget; és látja teljes virágzásában a külföldi hittestvéreinkkel szembeni azt a kölcsönös, meleg szeretetet, melyet Főtisztelendőséged teremtett meg, kovácsolt össze, és fejlesztett szétszakíthatatlan szeretet-lánccá. Főtisztelendőséged vezetése alatt ma is nehéz önvédelmi harcot folytat számban kicsiny, de erkölcsi jogosultságban nagy egyházunk. Erős a hitünk igazságunk végső diadalában; rendületlen bizalmunk egy megértőbb, jobb jövőben, csak Főtisztelendő­séged legyen és maradjon továbbra is a mi vezérünk, útmu­tatónk, irányítónk, a mi szeretve szeretett püspökünk. Fohász­

Next

/
Thumbnails
Contents