Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
27 kódunk: Isten adja vissza jó egészségét, egyetlen jó Istenünk éltesse még sokáig. Gvidó Béla esperes üdvözlő beszéde : Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Annak a nagy tiszteletnek fényözönében, amely Méltó, ságod nevét, hivatásos életét, pátriárkális korát emberi nyelvezeten ki nem fejezhető meghatottsággal ragyogja körül, kérem igénytelen szavaimban fogadja az unitárius lelkészi, az unitárius belsőemberi karnak is hódoló tiszteletét püspökségének 50 éves évfordulója alkalmából. Tisztelettel áldoz ma széles rétegében az embertömeg. A tiszteletnek ama fényözöne faj- és valláskülönbség nélkül, országok határain, tengereken túl és innen az áldozatos lelkek örök tüzéből, az örvendő szívek hálaáldozatából verődött össze. Tüneményes a nap, tüneményes a jelenet, melynek csodás magaslatán az összhang, a természeti és a szellemi élet hármonikus összetalálkozása mindazt, ami az emberben eszményi lehet, reálizálva állítja élőnkbe. Hatalmas jelek a testi és lelki világból, melyek oktatva irányítanak, inspirálnak egy felsőbb, tisztább életnek szolgálatára, munkálatára. . . Főpapi, főpásztori élet hivatásos magaslatáról ah, mint ragyog az igazi dicsőség fénysugara, mint árad szét a termékenyítő melegség, mint lüktet, mint buzog az erőnek forrása 50 éven keresztül! 91 évet meghaladó munkás életből 50 év a főpásztori kormányzó székben, 50 év az egyház és a lelkészi kar felett való őrködésben, 50 év az emberi hivatás az isteni küldetés mintaszerű betöltésében; a történelem lapjain is ritka esemény és a mi szemlélésünknél a csodákkal határos!! Az az ötven év az élő történelem, melynek dús fejezetei között lelkészi karunknak képzése, lelkészi karunknak a gyakorlati és elméleti szempontjából történt látható fejlesztése, értékelése Méltóságod vezéri bölcsességével elővarássolt örökéltü tényei, alkotásai közé tartozik. Pecsétes dokumentum ez, melyet nagyobb ihletettséggel, szentebb álmélkodással senki nem szemlélhet, mint épen lelkészi karunk, melynek nevében ismétlem, igénytelenségemnek jutott e fényes alkalommal az a ritka szerencse, hogy bemutassam e jubiláns napon hódolatunkat.
