Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

55

ellentétben van a törvényes alapon nyugvó önkormányzat szellemével és éppen olyan sérelmes, mint azok a rendőrállam tipikus megnyilvánulásaként tekinthető, zaklató intézkedések, melyek ez egyházi alakulatokat, valamint egyházközségeinket az E. K. Tanács jelentése szerint működésűkben a közelmúltban is korlátozták és akadályozták;

II. hogy a 300 lelket nem számláló egyházközségektől a törvény szerinti állami támogatás elvonása, rnig egyfelől a világháború okozta természetszerű néphullámzás mellett méltánytalan, másfelől szerzett jogainkban támadt meg, ami ellen éppen ezért a magasabb erkölcsi alapon álló állami gondolat nevében kell tiltakoznunk ;

III. hogy a már ismételten sérelmezett 100088. és 100090. sz. közoktatásügyi miniszteri rendeletek s az újabb 58886. sz. rendelet intézkedései, s ezek közt különösen azok, melyek egyes tárgyaknak kizárólag román nyelven tanítását, az u. n. abszolváló vizsgákon az államnyelv kizárólagos használatát követelik és a magyar nyelv tanítását megnehezítik, a tanulók e tárgyban való haladásának ellenőrzését lehetetlenné teszik, s azon vizsgákon az egyházi képviseletet kizárják: egyfelől faji kultúránkat támadták meg, másfelől egyházi önkormányzatunkra mértek brutális csapást, mi ellen a történelem előtti felelősségünk tudatában, fajunk és egyházunk iránt érzett természetes, jogos és köteles ragaszkodásunk teljes erkölcsi erejével kell óvást emelnünk;

IV. hogy az E. K. Tanácsnak a törvénytelen rendelkezések végrehajtása körül a többi magyar egyház főhatóságával egyetértésben kifejtett tevékenységet csak mint egy szomorú kényszerhelyzet következményét és csak azért lehet tudomásul vennünk, mert az egyház a maga isteni rendeltetésénél fogva a hatalom nyers erőszakával szemben természetszerűleg tehetetlen.

Azonban a nyers erőszak sem hallgathatja el annak kijelentését, hogy az állami elemi iskolákról szóló törvény 2, 7, 61, 159 s különösen 8-ik §§-ai, kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy a ma.gyar tanítói kar képzésének intézményes biztosítékai elkallódóban vannak, egyházi életünk oly súlyos sérelméül jelentkeznek, hogy azokkal szemben nem lehet elégséges az elmaradhatatlan jóvátételt a kormány és törvényhozás esetleges jobb belátásától várnunk, de magát a szivében még romlatlan román népet kell emlékeztetnünk ama ünnepélyes Ígéreteire, melyeket a nemzeti kisebbségek törté-