Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
24 gaink érvényesülését meghiúsították. Tiltakoznunk kellett a közoktatásügyi államtitkárság ebben megnyilvánuló azon sajátságos felfogása ellen-, mely a magyar állammal kötött iskolai szerződéseket közönséges üzleti szerződésekként kezeli és jogutódlást vindikál magának oly szerződésbeli jogok tekintetében, melyek természetük szerint minden álörökölhetést kizárnak. Egyházunk a szerződéseket a magyar állammal kötötte, s mihelyt a béke ratifikációjával a magyar államhatalom a lekapcsolt területeken megszűnt, elesett a szerződésbeni fél is és a szerződések hatálya ipso facto elenyészed. Maga az állam is ezen álláspontra helyezkedett mindazon vonatkozásokban, melyek a szerződésekből rája kötelezettségeket hárítottak, azok teljesítését megtagadta, sőt számos helyen egyenesen román nyelvű iskolákat szervezett az egyházunk tulajdonát képező épületekben, jól lehet azok használatul átbocsátásának eiső feltétele gyanánt az iskola magyar tannyelve volt kikötve. E szerződések érvényének fenntartása csak oly magyarázat alapján vitatható, mely a vallás szabad gyakorlásával egyházi törvényeink szerint eggyé forrot'* felekezeti oktatásügyünk egyenes elnyomására és létfeltételeinek megsemmisítésére vezet. Másik és felekezeti érdekeinket is túlhaladó sérelmünk a tiszta magyar lakosságú területeken foganatba vett ískolaügyi politika, mely az állami jellegű iskolák szervezésével a békeszerződés által biztosított kisebbségi autonom iskolák alól a talajt s az érvényesülés lehetőségét elvonja. A kisebbségeknek kilátásba helyezett iskolai önkormányzata csak a kisebbségi egyházak felkezeti intézeteivel valósítható meg. Minthogy a múlt tanév folyamán minden magyar nyelvterületen a magyar felekezeti népiskolák működtek, állami iskolák felállítása itt a békeszerződés rendelkezéseibe ütközik s közvetlen sérti egyházi autonómiánkat is, mert felekezeti iskoláink létesítése elé legyőzhetetlen akadályokat gördít. Végül megállapítva, hogy csalódtunk a szóbeli tárgyalások eredményeként várt azon reménységünkben, h gy a kormány eddigi sérelmeinket orvosolni fogja s a revizori hivatalokat megfelelő eljárásra utasítja, ünnepélyesen tiltakoztunk, úgy egyházunk tulajdonát képező iskoláink visszatartása, valamint a magyar nyelvű területeknek állami iskolákkal való elárasztása és az autonom iskolák szervezhetésének meghiúsítása ellen és egyben kijelentettük, hogy panaszunk tárgyát egyházi és vallási autonómiánk oly sérelmeként tekintjük, melynek orvoslása végett a népek ligájának bírósága elé való terjesztését kell megfontolás tárgyává tennünk.“ Tiltakozásunk pusztában elhangzott szózat volt. Decemberben megindult a hadjárat iskoláink ellen a magyarlakta Székelyföldön s a szervezett 45 uj iskolánk közül 21-nek megkellett szűnnie legtöbb helyen azért, mer az iskolaépületet a fennti rendeletek értelmében erőszakkal
