Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
23 haladni? S egyúttal megígérte szenvedett sérelmeink orvoslását. Mindezeket tudattuk esperes afiaival annak hangsúlyozásával, hogy egyházunk autonóm jogánál fogva, de a kisebbségi jogok biztosítása tárgyában létrejött békeszerződési vonatkozó rendelkezések alapján is fontos egyházi szempontok miatt a felekezeti iskola fenntartása iránti jogához eltökélten ragaszkodik s ezért minden olyan lépésnek a megtételét szükségesnek és elengedhetetlennek tartja, amely a felekezeti elemi oktatás biztosítása érdekében kívánatos. Kétségtelen, hogy a kitűzött cél eléréséig nehézségekkel kell megküzdeni, de igazságos nagy ügvünk érdekében az egyház minden tőle telhető áldozatra kész s jeleztük, hogy az egyes egyházközségek konkrét iskolaügyi sérelmei elintézéséről a tovább folytatandó tárgyalások eredménye szerint annak idején értesítést küldünk. A tárgyalás eredménye az volt, hogy egyházi autonómiánkat súlyos megtámadás érte a közoktatásügyi államtitkárság 31556—1920 sz. azon intézkedésével, melyet 4000—1921. VI. sz. a f. évi március ö.-én megismételt kiadásban is megkaptunk s amelyben tudatta, hogy az 1919/20. isk. évre átbocsátott iskolai tantermeket nem engedi többé át, „mert az állami oktatás az 192i>/21, isk. évben csorbítatlanul fenntartatik az összes helyiségekben, ahol a múltban is ilyen állami karakterű oktatás céljaira szolgáló helyiségekkel rendelkeznek.“ Visszaköveteli az iskolaépületeket s mindenütt a magyarnyelvű állami iskolák felállítását rendeli el, mert „nem felekezetiesitheti az állam magasabb érdekéből az állami iskolákat.“ Megütközéssel érintett az állásfoglalás, mert a szóbeli tárgyalások után másra voltunk: megértő eljárásra elkészülve. Tiltakozásunkban (1794—1920. E. K. T.) kifejtettük a következőket: „mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy panaszos beadványainkra küldött válaszban nemcsak sérelmeink orvoslását nem helyezi kilátásba, hanem azokat summásan alapnélküli követeléseknek minősítve a revizori hivatalok kifogásolt eljárását az államtitkárság is elfogadja s álláspontját körrendeleti formában valamenyi iskolafenntartó hatóságnak tudomására hozza. A sérelem, mely egyházunk autonómiáját e körrendelet által mélyrehatóan érinti, kettős, s ezenfelül beleütközik azokba az elvi megállapításokba is, melyeket a békeszerződés ratifikálásával Románia magára nézve is kötelezően elismert.“ „Az egyik sérelem abból áll, hogy azokban az egyházközségekben, melyekben egyházunk tulajdonát képező iskolai épületeket és telkeket, azok felszerelését, valamint a tanítói lakásokat a magyar állammal kötött szerződésekben az államnak állami iskola céljára használatul átengedtük, a tanügyi hatóságok a szerződés átöröklése címén román állami iskolákat állítottak föl s az ugyanott szervezett felekezeti iskoláinkat az egyházak magántulajdonát képező iskolai ingatlanokból minden további nélkül eltávolították és ezzel az elemi oktatásra vonatkozó autonóm jo
